... legyen a torta neve: Hajni tortája

Egy újabb zseniális estét tölthettem a Csillagánizs főzősuliban. Ferenczi Hajni a tortasütést tanította 8 lelkes és a tortasütésre abszolút nyitott "hallgatónak." A hazahozott kis tortából egy picinyke darab érte csak meg a reggelt, de az a pár falat a tökéletesség erejével hatott. 

Tortát este kell sütni és másnap kell enni...

A zöld mártás - vagy amit akartok :-)

Nos, ha van olyan Csillagánizs óra, amin nekem (a macaronon túl) kötelező a részvétel, akkor a méltán világhírű angol konyha az.

De a viccen túl, tényleg nagyon jó volt együtt főzni Frideczky Andrással. Abszolút segítőkész, abszolút profi és abszolút laza és humoros volt.

Készítettünk szifonos tormahabot, sütöttünk báránygerincet (hurrá!) borsós-mentás mártással és volt obligát Yorkshire pudding, citromkrémes trifle és kekszike is. Amit haza is lehetett volna vinni, ha titokban nem ettem volna meg a trolin, a buszon, majd a trolin. Büszkén vittem haza üresen a kekszes dobozt...

You can find further information here: Csillagánizs Főzőiskola

Macaron rulez...

Régóta hőn áhított órát kértünk Mach Timitől a Csillagánizs Főzőiskolában. Macaron továbbképzésre vágyunk. Többen, akik szinte (és sőt) ismerősként üdvözöljük egymást az órákon, egyszerre kértük Timit: legyen egy este, amikor "csak" a macaron van a főszerepben, és persze mi...

Mielőtt bárki fanyalogna, hogy macaron-sznobizmusban szenvedünk, elmesélném, hogy egyszerűen a kihívásokat szeretjük. Mert macaront sütni kihívás: egyáltalán nem biztos, hogy sikerül. Illetve mostantól azért hátha, hála Ferenczi Hajninak, a Csalogány 26 cukrászának, akik mindent elkövetett azért, hogy macaron szakemberek legyünk mi is.

A képek alapján látható, hogy kétféle macaront sütöttünk, csokisat és citromosat. Az óra lényege a  macaron-készítés technikájának és az alapanyagok helyes használatának elsajátítása volt. Sokat beszélgettünk közben, nevettünk és kóstoltunk. Még egyetlenegy órán sem éreztem még ilyen titkos késztetést, hogy a csokikrémből, a citromkrémből, sőt még a kisült macaronokból is hadd vegyek még egy kicsit... 

Fel vagyok szerelkezve őrölt mandulával, a tojásfehérje "pihen" a hűtőben, a Wilton ételfesték is a felhasználásra várakozik, a csokikrémet pedig már ki is próbáltam egy tortához. Iszonyú finom... És üzenem mindenkinek, aki tényleg doktorálni szeretne macaron-készítésből, hogy Pierre Herme világhírű francia cukrász macaron könyve angolul is megjelent...

Osztrák vacsora síelés utánra...

Van, amikor érdemes sztereotípiák és megszokások mögé pillantani. Például az osztrák konyha esetében, amelynek kicsit közelebbi megismertetésére (túl a Sacher-tortán) vállalkozott a Csillagánizs Főzőiskola, Rigler Dávid vezetésével. A fiatal séf igen kedvesen és meggyőző szakértelemmel mutatta be egy zöldségkrémleves (sütőtök) elkészítését, a marha rostélyos sütését, amihez pirított spetzlit és kucsmagomba mártást készítettünk, majd mindennek a végén az "igazi" (már ha van ilyen) császármorzsát. Mindeközben a főzés örömét még teljesebbé tette a közben megszerzett "tudás," mert sok-sok apró és hasznos fogást leshettünk el az ifjú séftől! :-)

Igazi "relax" főzős este volt - jó társaság és örömteli sütés-főzés...

Ha ezt a nagyi látná... készül az olasz tészta

Ma este Vrábel Kriszta (check it out: Dolce Vita blog) megtanított bennünket olasz tésztát gyúrni. Nem mertem a nagyinak elmondani, hogy ma este hol leszek. Hiszen ő tud tésztát gyúrni. Én meg iskolába megyek a tudásért... Na, nem baj, majd meglátogatom és együtt fogunk tésztát gyúrni. Tulajdonképpen egész idő alatt rá gondoltam, hiszen ő még rétestésztát is tud nyújtani. Én meg ennyi idősen (ami ugye titok mennyi,) még csak most tanulom. Ha tehetném, most nem mennék el aludni, hanem folytatnám itthon az  tészta-gyúró órát. Tagliatelle (hogyan is kell ejteni?), bucatini, ravioli, spagetti, maradjunk ennyiben. Tészták, amelyek tulajdonképpen percek alatt elkészíthetőek, és nem kell 10-12 perc a megfőzésükhöz. És hát valljuk be, akkora szakértelem sem. Mert hogy az nekem nincs is. De hát nagyi is tudja, anyukám is, és valahogy nekem is a véremben van. Szoktam is mondani a kislányomnak, hogy ne féljen az élettől, parasztlánynak született ő is. Remélem a másik ágról a bányász-felmenők nem sértődnek meg ezért...

Szóval akinek ez a vérében van, az hagyja csak ott a szupermarketek polcain az olasz tésztákat. Nem rosszak azok, de nekünk itt van a kezünkben a tészta gyúrása, és a havi fizetésbe is belefér az olcsó kategóriás tészta-készítő gép. Persze ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez, hogy vegyen nekem egy KitchenAid robotgépet, ne fogja vissza magát, külön vacsorát adok neki :-)

A férjemnek nem győzöm mondani, hogy én ma este úgy fel vagyok dobva, tele vagyok energiával és örömmel, nekem olyan jó volt ez a mai este. Ehhez persze hozzájárult ő is, hogy eljött értem este a Szondi utcába, a szüleim pedig már lefürdették és elaltatták mindhárom gyermeket, mire "falura" hazaértünk.

És a dologhoz az is hozzátartozik, hogy Tímea (Mach Tímea, Csillagánizs Főzőiskola) már ismerősként fogad, amikor a Csillagánizsba megérkezem. Vrábel Kriszta pedig megkérdezte, hogy ki ért a kémiához, amire nem jelentkeztem, viszont még nekem is totál érthetően mondta el... mit is? . a  búza lisztté válásának kémiai folyamatát :-)

A főzősulis est pedig pörgős volt. Tésztát nyújtottam, bucatinit nyomtunk a gépből, raviolit töltöttünk bivalytej-mozzarellával (jav., jó így?), borhabot kevertem (a legjobbkor vettem át...), néztük, hogyan sül a narancshéjas, porcukros tagliatelle, és csak merő udvariasságból nem mertem elvenni a borhabot, amit egyik tanulótársunk már nem bírt megenni. Már bánom, annyira finom volt...

A magyar háziasszonyok cukrászati előmeneteléért...

Még soha nem nyomkodtam ki lapzselatint. Még soha nem is láttam. Creme brulée-t csak étteremben ettem, és nem gondoltam volna, hogy a gyermekkori disznópörkölő bonsai változatát akarom majd megvenni, hogy ezzel a furcsa és veszélyes kis tűzpisztollyal akarjak majd roppanós karamellréteget varázsolni a málnás creme brulée tetejére. Persze ilyen édesen sárga mangót is csak valahol Dél-Amerikában ettem, itthon csak a zöldes-bordós teszkós változatot vásároltam még. Sajttorta receptet is még csak a new york-i Zabar honlapján olvasgattam és a bónuszként kapott tokaji aszús fagyi ötlete sem jutott még eszembe soha.

Joggal kérdezheti az olvasó, hogy minek kell a magyar háziasszonynak ennyi flanc? Nem is tudom. Valahogyan belülről jön a késztetés, hogy süssünk-főzzünk, megismerkedjünk különlegességekkel, kipróbáljunk új gasztro-technikákat, és engedjük magunkat néhány órára elvarázsolódni egy bűbáj-konyhában. 

Ez történt tegnap este is a Csillagánizs főzőiskola francia cukrászat estéjén. Mach Tímea "iskola-igazgató" és Ferenczy Hajnal cukrász vezetésével hatan próbáltunk elmélyedni a francia cukrászat rejtelmeiben. Nem volt könnyű dolgunk - hétköznapi konyhai technikákká kellett varázsolni nagyüzemi cukrászati fogásokat. Mindezt három órában, de mégis felvállalva, hogy megláthatjuk, otthon is hogyan  válhat a rohanóssá silányodó ünnepi ebéd néhány órára vendég-marasztaló, ízekkel ismerkedő, időről elfeledkező igazi közösséggé.

Talán ezért feledkezik bele a magyar háziasszony is az igazi mangó sárga puhaságába, a félbevágott vaníliarúd illatába, a málnával átitatott krém lágyságába. Francia, amerikai, német vagy magyar - a lényeg úgyis a saját kezűleg elkészített édes szeretet. Biztosan nem véletlenül ilyen "geil" ez a poszt sem - még reggel is éreztem a tejkaramell illatát...

Csillagánizs főzőiskola - édes teasütemények estje

Ma a Csillagánizs főzőiskola által szervezett édes teasütemények est állt a nap fénypontjában. Az est vezetője Juhos József, a Gerbeaud főcukrásza volt, akinek jelenlétében mindenre fény derült ... Például arra hogy ki tud vajat és porcukrot habosítani, kinyomóból tésztát kinyomni, és úgy általában sütni. Nos, főcukrászunk elvitte a pálmát, nekünk a sütés szépségével való szembenézés maradt. Ennek ellenére a kihívásnak jól megfeleltünk, remélem a képek is erről tanúskodnak.

Az édes teasüteményekről még annyit, hogy ezeket általában cukrászdákban, pékségekben látjuk, és valljuk be őszintén, eszünk ágában sincs megsütni őket, ha már ugye kaphatóak. Vajat barnítani a  sütihez, bíbelődni a kis apró sütikkel? Megéri? Nos, az ízeket kipróbálva igen. Bizonyára főcukrászunk jelenléte volt a biztosíték arra, hogy a madeleine, a moszkauer, a frangipane, a vaníliás kiskifli, a néró és társaik olyan finomak lettek, hogy nálam teljes szemléletváltozás állt be. Most jött el igazán a kipróbálás kihívása. Szólni fogok, ha itthon is sikerültek. Ha valaki kíváncsi a Gerbeaud főcukrászának receptjeire, írjon nekem bátran, szívesen adom tovább tapasztalataimat.

És mindenkinek hadd ajánljam örömmel a Csillagánizs főzőiskolát, Mach Tímea vezetésével, profi helyszín, profi jelentkezési ügyintézés, fantasztikus légkör. Csillagos ötös! (www.csillaganizs.com)