Egy csuda udvar a Káli-medencében

Miután már csukott szemmel is megtalálom Köveskálon az ABC-t, ahol a híres nagyvázsonyi vajas kiflit lehet kapni, ideje volt felkeresni a Kővirág éttermet is. A település és a környék büszkélkedik egy-két híres hellyel, de valószínűleg a kifli mellett a Kővirág Étterem az a lokalitás, ami legalább egyszer kihagyhatatlan.

A nyár utolsó vasárnapjának délutánjára foglaltunk helyet a Kővirágban, miután jelzem - valahol - egy poros domboldalon leparkoltunk, hogy a közelgő vihar beállta előtt teszteljük a híressé vált éttermet. A parkolás után egy kapuban találtuk magunkat, ahová belépve pont az a miliő (és egy kedves doktorandusz-társam az egyik asztalnál) fogadott bennünket, amire egyszerűen csak úgy vágyik az ember. A XXI. század elejének rusztikus romantikát óhajtó minden életérzése belesűrűsödött ebbe az udvarba - ezt az eklektikát a pincérek is képviselték...

A kis poszt alatti diavetítésben látható néhány olyan fotó is, ami az általunk fogyasztott ételekről készült - és bár sejtem már, hogy ez a szösszenet nem egy kimondott étteremkritika, de azért megérdemli az étterem, hogy elmondjuk róla, rendben volt a konyhájuk! Ötletes, nem hivalkodó, bár változó adagú,, de különleges, az idény jellegét abszolút figyelembe vevő konyháról van szó. Mivel én itthon alapvetően vidéki jelleggel főzök, ezért számomra nem az egzotikum (volt, akinek igen :-) kategóriájába tartozott a választék, de a maga stílusában nemes és finom volt minden. Egy nagyon extra különlegesség azért volt, ez pedig az aperitifként általunk fogyasztott bor volt, kovászos uborka lével felöntve... Igen, nagyon finom! :-)

A hely hangulatára visszatérve a fotók remélem mindent elmesélnek majd arról, hogy mire is vágyunk akkor, amikor a világtól távol, egy csendes kis udvarban megbújó éttermet választunk ki úticélul. A Kővirág megfelelt ennek az álomnak és elvárásnak.

Két születésnap, egy olasz étterem, néhány kardvívó csapat

Igyekszem nagyon pozitív étteremkritikát és persze élménybeszámolót írni. A Pomo D'Oro étterem egy olasz étterem Budapest szívében. Jó hely. 4 felnőtt és 3 egykorú gyermek számára is szuper hely. Kitűnő az olasz kaja felhozatal, klassz a bor és a grappa, kellően túlbuzgó a pincér, szívmelengető celebspotting és egy orosz, majd egy francia (vagy olasz) kardvívó csapat. 

Mindezeken túl a lényeg mégis a nagy olasz családi vacsora volt, két fiútestvér azonos napon történő születésnapjával (mi ezt a családi hagyományt úgy vittük tovább, hogy egy napon szültem 3 gyereket, soha ne kelljen összetéveszteni a gyerekek születésnapját). Volt köri, aki nagybácsi, és vele a leendő köri-nagynéni, pizza meg spagetti, anyának tenger gyümölcseivel tészta és desszert is bőven. 

A Pomo D'Oro-ba belefér az uptown-restaurant feeling, a házias nagycsaládos bensőségesség és a turista-csalogatás is. Sose rossz, ha egy étterem tele van.
A fotó-technikát most nem taglalnám, katasztrofális mobillal egy homályos étteremben fotózni. Pont. Viszont azt el kell mondanom, hogy a három pezsgősüveget nem a fiúk fogyasztották el :-)

Desszert-teszt a Kistücsökben

Furcsa ebéd után betérni úgy egy étterembe, hogy egy desszerten kívül most mást nem ehetsz. De van ennek a furcsaságnak jó oldala is. A desszert után könnyebb a döntés, hogy szeretnél-e ide visszatérni. A balatonszemesi Kistücsök étterembe feltétlenül szeretnék. Nem is nagyon részletezném most a mindenben tökéletest nyújtó élményt. A desszert-teszt kifejezetten jól sikerült...

Vasárnapi ebéd az Iguana-ban

A mexikói ebéd Peti ötlete volt. Már napok óta tervezgette, hogy minden csípős cuccot megkóstol majd, szerintem nagyjából kívülről tudta vasárnap délre az Iguana étterem online étlapját :-)

Ezek után nagy izgalommal és várakozással néztünk a nagy vasárnapi ebéd elébe. Vajon iguana alakú lesz-e az étterem és tényleg mexikói lesz-e? Mi szülők reméltük, hogy valami majd azért lesz, ha már ekkora az "elvárás." 

Nos, az étterem ugyan nem iguana alakú, de nagyon hangulatos és finomak voltak a mexikói ételek, és kellően csípősek is :-) Pont ilyen vasárnapi ebéd-feelingről álmodtunk, de nem csak mi, mert délután kettőre fullosan megtelt az étterem. Nagyon sok külföldi volt, ex-pat helynek számít ez a belvárosi mexikói étterem.

Jó lenne még több ilyen klassz hangulatú éttermet találni. Majd Peti ötleteire hagyatkozunk...

Ziti véleménye a mai napról:

Az étterem jó volt. Már sok étteremben voltam, például a Náncsi néni étteremben. De most igazán jó volt, most az Iguana-ban voltunk. Finom volt a taco, és sok más étel. Volt játszósarok, szóval minden.

 

Így eszünk mi - Katalin-napon

Izgalmas kihívás az embernek életében először Katalin-napot ünnepelnie. Mivel a családban a női nevek messze állnak a mainstream-től, így a szűk családi körben egyetlen Katalin sincs. Ezért vannak a jó barátok (hadd idézzem MP-t), hogy ők legyenek a Katalinok. A blog lelkes olvasói könnyen kitalálhatják, hogy melyik Katiról is van szó (Isten éltesse újra)!

Az ünnep színhelye a Monortól nem messze található Nádas fogadó, amiről helyi viszonylatban csak annyit gondoltunk, hogy van. Közeli szemlélődőként azonban egy kellemes, modern, egészen meglepően jó konyhával dizájnolt éttermet találtunk. Nyáron még tó és terasz is van hozzá. Kedves társaságunk először csak a saját tányérjából evett, rendkívül kulturált módon, villa hátára púpozva a köretet, majd a desszert végére az előttem lévő tányérban landolt az villák-kanalak fele és senki sem panaszkodhatott, hogy nem kóstolhatta meg az összes rendelt édességet...

És még lábjegyzetben jegyezném meg, hogy ún. Torkos Csütörtök akcióban voltunk itt, féláron, ami állítólag minden hónap utolsó csütörtökét jelenti. Szerintem még megyünk.

A vidék bája - a fertőrákosi Ráspi étterem

Így jár az, aki már régóta vágyik a Ráspi kipróbálására: eljut oda. Hétköznap (is) érdemes bejelentkezni, még ha egyedül is ülsz az étteremben. Na jó, a pároddal, férjeddel, szerelmeddel, anyukáddal. Én a férj-variációt választottam, születésnap és házassági évforduló kapcsán.

Szóval Ráspi, csütörtök este. Beültünk a házba, hadd próbáljuk ki ezt az életérzést. Enni sokat nem ehetünk (fényevők lévén), ezért tudtuk, hogy nagyon boldogok leszünk visszafogott, megosztott adagokkal is (spórolásról nem merek ebben a kontextusban beszámolni, olyan ciki :-). A benti hangulat igazán eklektikus - antikos, rusztikus, kinek mi jön be, én régebben imádtam az ilyeneket, csak három gyerek mellett győzött a praktikum, IKEA rulez. Mondjuk pont ezért esik jól a szemnek az ilyen polgári-paraszti eklektika.

Előétel vaddisznópofa falatok gombával, előtte amuse bouche-ként tepertőkrém házi kenyérrel. Kedves gesztus, finom ízek, a vaddisznó és a gomba puha és friss. Főételként báránycsülök és a magyar valóság kipróbálása jegyében marhapörkölt. Mindkét íz az előételként már megkóstolt természetességet képviselte - az volt, ami. A fűszerezéssel nem az ízek elnyomását, hanem "társítását" érték el. A vacsorához felszolgált kékfrankos zseniális volt...

Dessszertként ezek után már csak túrógombócot rendelhettünk - ilyen előzmények után furcsa lett volna egy más ízvilág kipróbálása - ugyanis egyre erősebbé vált "a vidék bája" atmoszféra. Minden étel természetes és otthonias ízű volt (elnézést azoktól, akik esetleg értenek a gasztro-kritikához és fejüket fogják - én nem értek hozzá, de ez nem is baj).

Most az este legvégére térek rá - sikerült ugyanis magával az étterem és pincészet tulajdonosával is beszélnünk, bár nem terveztük, de így alakult. Ugyanis a vidék bájához hozzátartozott "Ráspi úr" kutyája is, aki többek szerint állandó vendége az étteremnek, bár először azt gondoltuk, hogy csak a mi vacsoránk véletlen látogatója. A 112 éves kutyus már nem fiatal, és egyébként is kutya, ezért hát én nem gondoltam, hogy egy ilyen étteremben neki helye lenne. Szóval ezt a kedves tulajdonossal is megbeszéltem, akin látszik, hogy éttermét, borait, családját (a sorrend nem mérvadó) és kutyáját is igen szereti, és meg van hozzá az az egészséges önbizalma és sikerélménye, hogy ezt vendégeivel is elfogadtassa. Nos, az eredmény nem ennyire egyértelmű, én azért továbbra sem gondolom, hogy ez így helyénvaló lenne. Minden tiszteletem kedves "Ráspi úrnak", gratulálok az eredetiségéhez, eredményeihez, étterméhez, boraihoz, családjához - de a kutyájához  az étteremben inkább nem...