Ma este Vrábel Kriszta
(check it out: Dolce Vita blog) megtanított bennünket olasz tésztát gyúrni. Nem mertem a nagyinak elmondani, hogy ma este hol leszek. Hiszen ő tud tésztát gyúrni. Én meg iskolába megyek a tudásért... Na, nem baj, majd meglátogatom és együtt fogunk tésztát gyúrni. Tulajdonképpen egész idő alatt rá gondoltam, hiszen ő még rétestésztát is tud nyújtani. Én meg ennyi idősen (ami ugye titok mennyi,) még csak most tanulom. Ha tehetném, most nem mennék el aludni, hanem folytatnám itthon az tészta-gyúró órát. Tagliatelle (hogyan is kell ejteni?), bucatini, ravioli, spagetti, maradjunk ennyiben. Tészták, amelyek tulajdonképpen percek alatt elkészíthetőek, és nem kell 10-12 perc a megfőzésükhöz. És hát valljuk be, akkora szakértelem sem. Mert hogy az nekem nincs is. De hát nagyi is tudja, anyukám is, és valahogy nekem is a véremben van. Szoktam is mondani a kislányomnak, hogy ne féljen az élettől, parasztlánynak született ő is. Remélem a másik ágról a bányász-felmenők nem sértődnek meg ezért...
Szóval akinek ez a vérében van, az hagyja csak ott a szupermarketek polcain az olasz tésztákat. Nem rosszak azok, de nekünk itt van a kezünkben a tészta gyúrása, és a havi fizetésbe is belefér az olcsó kategóriás tészta-készítő gép. Persze ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez, hogy vegyen nekem egy KitchenAid robotgépet, ne fogja vissza magát, külön vacsorát adok neki :-)
A férjemnek nem győzöm mondani, hogy én ma este úgy fel vagyok dobva, tele vagyok energiával és örömmel, nekem olyan jó volt ez a mai este. Ehhez persze hozzájárult ő is, hogy eljött értem este a Szondi utcába, a szüleim pedig már lefürdették és elaltatták mindhárom gyermeket, mire "falura" hazaértünk.
És a dologhoz az is hozzátartozik, hogy Tímea
(Mach Tímea, Csillagánizs Főzőiskola) már ismerősként fogad, amikor a Csillagánizsba megérkezem. Vrábel Kriszta pedig megkérdezte, hogy ki ért a kémiához, amire nem jelentkeztem, viszont még nekem is totál érthetően mondta el... mit is? . a búza lisztté válásának kémiai folyamatát :-)
A főzősulis est pedig pörgős volt. Tésztát nyújtottam, bucatinit nyomtunk a gépből, raviolit töltöttünk bivalytej-mozzarellával (jav., jó így?), borhabot kevertem (a legjobbkor vettem át...), néztük, hogyan sül a narancshéjas, porcukros tagliatelle, és csak merő udvariasságból nem mertem elvenni a borhabot, amit egyik tanulótársunk már nem bírt megenni. Már bánom, annyira finom volt...
5 megjegyzés:
remélem nem bikatejből készült az a mozzarella :)
Természetesen bivalytejből készült, Mozzarella di Bufala volt. :)
... és nagyon finom :-)
ez nekem nagyon tetszik. a főzés is, és a kicsi világ is: most láttam h ugyanezen a kurzuson volt még egy ismerős lány, akit ugyancsak netről ismerek csak :)
Szia érdekes világ ez, és elgondolkodtat, hogy ezek a női ösztönök ennyire működnek, pedig soha nem néztem ki nagy főzősnek. De egy-egy ilyen este teljesen kikapcsol, mint egy jó hosszú futás :-)
Megjegyzés küldése