Nem győzöm hangsúlyozni, hogy falusi lánynak falusi disznótorban a helye. Nos, ez az alaptétel megvalósulni látszott múlt szombaton, egy kies kisváros erősen falusias jellegű házában. Nem tehetek róla, nekem ez a hangulat, ezek az illatok, ezek az ízek a véremben vannak. Én ebben nőttem fel, a téli disznóvágásokon véreshurkával, hájas sütivel, jól megsózöott malacfüllel (még most is olyan az íze...), és a hurkához megfőtt kásával.
Évtizedekig nem is gondoltam, hogy ezek az élmények így visszaköszönnek majd és elszorul a szívem egy pillanatra, amikor a disznótoros udvaron viháncoló gyerekekben egykori önmagamat látom. De nem nosztalgia-posztot akarok írni, hanem gasztro-élménybeszámolót. Miszerint a disznóvágással együtt járó ízek újra visszaterelték "ízlésemet" a földre a gyökerekhez, és szent fogadalmakat tettem, hogy mértékkel ugyan, de azt egye a család, amit a Jóisten nékünk ád. Egyszerű paraszti ételt, természetes, általunk elkészített húst, kolbászt, szalonnát. És nem mondhatnám, hogy erre a családom nem vevő... Ja, és házilag sütött kenyeret. Majd még kemencénk is lesz egyszer, de ne szaladjunk előre ennyire az időben, ez még csak álom.
Egész nap finomabbnál finomabb falatokat ettünk, köszönhető házigazdáinknak és a felnőtt férfi- és nőtársadalom hozzáértő tagjainak: egy férj, egy kolléga, egy böllér és a házigazda családjával. A tízórai tényleg a sózott malacfül volt, az ebéd pedig egy 1880-as évekbeli lábosból sült káposzta sült husival. Délután készítettük a takartos káposztát, amit abalében főztünk ki, a töltelék a frissen készült kolbásztöltelék lett Kiemelném életem eddigi legzseniálisabb véreshurkáját, ami szerintem közeli rokona a skót fekete pudingnak. Fantasztikus állaga volt, szinte rezgett és remegett a benne lévő zsemlétől.
A vacsorához tartozott még a húsleves és a főtt hús, házi készítésű tormával. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen katarzis lesz :-) Persze a kenyér pilisi kenyér volt, kötelező tartozéka minden olyan éteknek, amire büszke az elkészítője...
Szóval megrohantak az emlékek, de a valóság is bírt olyan erővel, hogy igazi gasztro-élményt jelentsen a tavaszias januári szombaton egy disznótor Albertirsa határában.
És a fotók:
- 19. századi lábosban sült a hús
- zsírban sült savanyúkáposzta
- ebédhez egy kis elő-farsangi fánk
- elkészültek a takartok, jöhet az üstbe rá az abalé
- most készül a kolbász
- szebbnél szebb húsok
- ők a füstölésre várakoznak, mi meg a húsvétra
- meg kellett kóstolni a fejhúst a házitormával
- csak erős idegzetűeknek: keverik a véreshurkát
- zöldség a húslevesből
- a disznótor ifjú résztvevői a vacsoránál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése