Megtörtént tegnap az éves obligát disznótor. Senki ne gondolja, hogy ez olyan kötelezően letudandó cucc, amin jobb már csak úgy túl lenni. Nem, ez nem az a fajta obligát program. Ez olyan, hogy jó, tényleg jó! Miért? Elsősorban a társaság miatt, ami ugyan alapvetően patriarchális társadalmi tüneteket mutat, de ebben az esetben maximálisan bevállalható :-) Másfelől a Larousse enciklopédia nyugodtan gasztrocikket írhatna róla: ilyen a tökéletes magyar vidéki disznótor.
A fiatal (szintén ikres) böllér meglepő szakmai profizmussal két pillanat alatt szedte szét a disznót - mire én odaértem, már csak az asztalon művészien kipakolt húsok vártak. Majd kolbász, hurka, keverés, kis pálinka, Matyi díjnyertes bora, beszélgetések, antik kék lábos, káposzta, leves, torma, vacsora következtek. Nem, nem ettünk sokat... :-)))
Jövőre Veletek ugyanitt! :-)
3 megjegyzés:
Ziti beszámolója:
A disznótorban mi a gyerekekkel elmentünk túrázni. A jégen csúszkáltunk és beszakadt alattam a jég!!!!!!!!!!!
Hopsz... :-( És? Mi lett a vége? Kihúzták a tóból, vagy csak egy tócsa volt alatta?
Csak egy tócsa volt szerencsére, de klasszul vizes lett így is...
Megjegyzés küldése