Mitől ember az ember?

Több napos gigászi küzdelem a fordítással, lássátok, olvassátok...

a canterbury érsek előadása (angolul) Stuttgartban


1.      Jézus az evangéliumban azt mondja (Mt 7,9), hogy nem ad a szülő gyermekének követ, ha az kenyeret kér tőle. Ha kenyérre van szükségünk, akkor fogjuk érezni, hogy a megfelelő reakciót kapjuk kérésünkre, ha tudhatjuk, hogy meghallgatásra talált az, amire szükségünk van. A szükséges tápláléknak része az, hogy tudjuk, a hitben testvéreink úgy látják és hallják kérésünket, ahogyan azok vannak, és nem úgy, ahogyan mások azt elképzelik. A kenyér, amelyet a keresztyének egymással megosztanak, nem csupán materiális forrás, hanem az emberi méltóság elismerése. Egyik nagy walesi költőnk, R. S. Thomas, 1963-ban kiadott verses kötetének „Az igazság kenyere” a címe és arról szól, hogy az emberi méltóságot felismerni egymásban azt jelenti, hogy osztozunk abban az igazságban, ami maga az emberség Isten szemében. Azzal tápláljuk egymást, hogy az isteni képmást tiszteletben tartjuk a másik emberben.

az előadás itt folytatódik...

Asszonysors, avagy gender-mainstreaming magyar módra

Tihamérnak teljesen igaza volt - nem aprózom el az életem, a tegnapi Finnországból való hazaérkezés után röpke 1 nap sem kellett, hogy akklimatizálódjam a hazai viszonyokhoz. Eredetileg 3-4 nap átállási időt adtam magamnak, de ááá, nekem annyi idő nem is kell. Vasárnap kicsit borongós, hétfőn már aktív...
A történet egy régi vonat-utazásra nyúlik vissza (Kati és Anikó ezt a részt már hallotta). Egy Pestre igyekvő asszony magyarázta utastársainak, hogy egy nő soha nem unatkozik. Ha azt is gondolná, hogy unatkozik és nincs semmi dolga, nyissa csak ki szépen a ruhás szekrényét, pakolja ki és rakja rendbe, máris akad tennivalója.
Ezzel a magabiztos hozzáállással közelítettem meg én is ma reggel a spájzunkat, hogy ott olyan állapotokat találjak, amelyek arra indítottak, hogy egy egész napot áldozzak  kipakolásra, kitakarításra, szortírozásra és visszapakolásra. Igazi magyar asszony-sorsnak érzem az életem - megtalálom a helyem akkor is, ha valami mást gondolnék perspektívaként.
Magyar feleségnek magyar spejzben a helye!

Suomenlinna és a hajójavító dokk

Talán a mai nap volt Helsinki legszebb őszi szombatja. Az egész város Suomenlinnára igyekezett, az ősi erőd-szigetre, ahol hosszú-hosszú ösvényeket bejárva, ágyúdübörgést hallgatva ünnepelhettünk a finnekkel (azt nem tudom, hogy mit), majd "kikötöttünk" egy kávézóban, ami egy hajójavító dokk kellős közepén helyezkedett el. A helyzet abszurditásán egyáltalán nem voltunk meglepődve...
Én meg holnap reggel indulok haza.

Nuuksio National Park on Saturday morning

Vironkatu

Bulevardi

Ízelítő a Helsinki Vásárcsarnok kínálatából

“The most interesting minister in the world”


  • When the most interesting minister leads a silent prayer, birds stop singing. 
  • When the most interesting minister prays before the offering, the plates fill with credit cards, earrings and gold watches.
  • Other ministers have to lead the prayer of confession, because the most interesting minister has nothing to say.
  • During hymns, the congregation wishes the most interesting minister’s lapel mic was on.
  • When the most interesting minister reads scripture, most assume she wrote it.
    When the most interesting minister has a baby dedication the baby always cries, when he hands the baby back to the mother.
  • When the most interesting minister leads the children’s sermon, everyone comes to the front.
  • When the most interesting minister steps into the baptistery, the water parts.

read on...

Thursday dedicated to arts

The day graciously started with the long-wished visit to Ateneum, Helsinki's Art Museum. Its collections is not that huge (as Louvre e.g.), but it has Hugo Simberg's Wounded Angel that I really would have liked to see!

Other Finnish paintings were remarkable, too, I wish I had the time one day to study them more!





To "finnish" off the day with Anikó we went to the Helsinki to see the new production of Aida. Unfortunately I am not a musician expert to give a proper feedback, but IMHO the opera was fantastic, I enjoyed it immensely. First half from the 3rd balcony, second half from the first row (as the dark photo shows). I also met another Erasmus teacher there, who also decided to take the first row. She was a musician lady from Slovenia.

Verdi's Aida was deeply powerful and emotional, I am still under its spell...

 opera kritika

Nem félünk a toronyban

Most következik az, amiről többen azt fogják mondani, hogy Photoshop az egész. Egész biztosan nem lehettem ott fenn én, akiről mindenki tudja, hogy a szószék is magas neki... És mégis, igen, én vagyok a képeken, még hozzá a Helsinki katedrális tornyában, egyre feljebb és feljebb haladva a lépcsőkön. Sőt, le is mertem jönni...
Jussi barátunk jóvoltából ma este 5 és 6 óra között felmehettünk a Dómtemplom tornyába, ahová turistákat nem engednek fel. Csodálatos és fantasztikus volt a látvány, és maga a feeling, hogy egy ilyen katedrálisnak megnézheted a zegzugos lépcsőit, meghallgathatod a fél hatos harangot (még jó, hogy csak egyet csendített), megnézheted belülről az órát és felmehetsz a legmagasabb pontjáig. 
Mindezek után még benézhetsz az orgona mögé is, sőt, lifttel lemehetsz a kriptába, ahol ugyan már csak két bádogkoporsó árválkodik a karácsonyi díszek alatt, és  a boltívek alatt még egy hiper-konyha is rejtőzik a mélyben.
Igen, a dómtemplom ma este még a félőseknek is menedéket és nem várt élményt adott...

Helsinki ma - Wednesday photos

Az első képek kora reggel készültek, útban Tööllö felé, ahol ma homiletika gyakorlaton vettem részt egy helyes kis kritikus előadással a mai igehirdetések helyzetéről. Útközben fotóztam ezt-azt. A szeminárium után Szikla-templom, majd egy kis kötelező window-shoppingolás. A délután egy részét egy Ursula nevű kávézóban töltöttem Helsinki tengerpartján egy kedves régi ismerőssel, Timo-val, majd irány a Stockmann, hogy gyermekjátékok között nézelődjek egy keveset, annyira jó volt...
A nap fénypontjáról egy külön posztban fogok mindjárt értekezni, de AZ után Jussiéknál vacsiztunk, nagyon helyesek voltak, sőt a nap végébe még egy kikötőbeli séta is belefért, de csak azért, hogy lássuk, hogyan fut ki a Viking nevű giga-hajó Helsinki kikötőjéből. 
A diavetítés több mint 50 képet tartalmaz, de kár lenne nem megnézni őket...

Esti program Tapiolaban

Ma este Dr. Sini Hulmiék vendége voltam Tapiola-ban. Megnéztük a templomot (magyar szemnek igen érdekes alkotás :-), sétáltunk a "belvárosban," majd teáztunk és karjalan pirakkát ettünk a családjával. A parkban látott mérges galócák külön figyelmet érdemelnek :-)

Helsinki welcomes me

Az első nap Helsinkiben. Séta a Belvárosban, néhány üzlet, könyvesbolt, ebéd a Cafe Esplanade-ben Anikóval és Jussival, operajegy vásárlás a Stockmannban. És persze délután készülés... Este pedig istentisztelet a katedrálisban.
Azt azért kisbetűkkel megjegyezném, hogy akárhányszor írásban meglátom a Helsinki nevet, mindig a 70-es évek jutnak eszembe, amikor valamilyen politikai egyezményt írtak alá vagy államfői csúcstalálkozót tartottak, és a memóriámban Helsinki beégett a Varsó szó mellé. Furcsa.

A zseniális megérkezés Helsinkibe

Felszállni is szép volt - arra az egy-két percre, amikor kinéztem a repülőgép ablakán péntek este. Egy kedves barátnőmnek köszönhetően - naggggyon köszönöm neki - kitűnően utaztam. Részleteket személyesen mesélek majd inkább :-) Szóval az ülőhelyem csúcs jó volt, a felszolgált dolgok is nagggyon jók voltak, az utazás sima volt, a leszállás pedig élmény. Pedig nem vagyok nagy repülő, nem bizony. Persze landing közben a felhők között rázott a gép, majd a felhők alatt zuhogott egy pár percig, de földközelben már elállt az eső. Én gyönyörködtem a látnivalókban, mert hallani a körülöttem lévő világból semmit sem hallottam még egy darabig. A repülésért köszönet Áginak, akivel közben nagyon jót beszélgettem. Remélem találkozunk még!
Helsinkibe megérkezve Jussi fogadott, aki autóval elhozott a University Guest House-ba. Retro érzésem támadt. Jónéhány évvel ezelőtt Calcuttában egy Chamber House nevű helyen voltam kísértetiesen hasonló szálláson. Nem hotel (nincs fürdőszoba a szobában), nem is turista hely, egy olyan guest house. Kicsit retro, de azért van hangulata... See you tomorrow...

Micimackó másik kedvence

Igen, ez a cookie az! Recept tökéletes, autentikus helyről, finom, finom, finom!
Erősen ajánlott, köszönöm Candy-nek a tökéletes cookie receptet! Nálunk eddig ennek a sütinek Micimackó kedvence volt a neve, ez most már a másik kedvenc :-)

Candy's blog

Posted by Picasa

Süti

Madeleine-t sütöttem ma, ízre nagyon finom, a formája viszont kicsit pocakos lett :-)

one thousand visitors

Bizony nagy élmény az, ha az 1000-es számlálót meglátja az ember. Köszönöm, hogy ennyien látogattátok a blogot. Örülök, hogy a gasztro-posztok ilyen népszerűek, és ezt a közös hobbit ilyen sok emberrel megoszthatom. Azoknak is köszönöm a rendszeres idelátogatását, akik tudom, hogy többször is megnézik, hogy éppen milyen "aktualitásokkal" bombázom őket. Remélem a posztok nem az oversharing kategóriába tartoznak, szeretnék egy relative egészséges emlékkönyvet írni a bloggal és hálás vagyok, ha ez többeket is érdekel.
Thank you all for visiting "golden thread runs thru..."


Főzzünk a Tabánban! Blogkóstoló

Jó kis csapat, akiknek ez az ötlet az eszébe jutott. Egy este, ahol WYSIWYG ("amit most látsz, az éppen van...") alapon a gasztroblogok jeles képviselői megfőzték nekünk azt, amit mi meg is ettünk. Tegye fel a kezét, aki szabadidejében (vagy nem akkor) nem néz gasztroblogokat, és nem szeretne modern Csipkerózsikaként házi istennővé válni. Én szeretem ezeket a blogokat és kívülről fújom az éppen aktuális tartalmat. Némelyik pedig a főzés örömén túl kulturálisan, vallásilag, vagy éppen hasonló élethelyzet miatt különösen is lebilincselő olvasmány.
Ezért csillant fel a szemem, amikor a Dining Guide által szervezett Blogkóstoló plakátját megláttam. Jelentkeztem, sőt az egész családot beneveztem. Ha valaki azt gondolja, hogy ez így egy unalmas történet, legközelebb jöjjön velünk.
Tehát: öten érkeztünk a Tabáni Terasz vendéglőbe. Két felnőtt, három egykorú gyermek. A karszalag, amit kaptunk, hamarosan az este főszereplőjévé vált. Ja, hogy kóstolóra jöttünk? Még nem érdekes, majd később foglalkozunk azzal is. Először a világító karszalagok. Abszolváltuk, mindenki karjára került egy fényes izé. Egy rendkívül hangulatos udvarra érkeztünk, körben álltak és főztek ŐK. A gasztrobloggerek. Limara, Malackaraj, Lila Füge, Fűszeres Eszter, Lorien, Horász és Chili&Vanilia. Mesebeli választék, húsok, péksütemények, édességek - de mit egyenek a gyerekek? Elérkeztünk a második problémás etaphoz. Végül is Malackaraj chorizo-ja megmentett bennünket, Peti hamar rá is jött, hogy a kolbászkának karácsonyi íze van. Éhség kipipálva. De még szomjasak. Az este további sikere érdekében (hogy mi szülők is kicsit jól érezhessük magunkat) a legnagyobb kompromisszumot kellett meghoznunk (aki elítéli a gyenge szülőket, ne olvasson tovább kérem). Kaptak három nagy pohár kólát. Életükben először hivatalosan. És boldogok voltak, még a szilvás krémet is megkóstolták, Zita pedig falta Eszter szilvás rétesét. 
És innentől kezdődött az igazi kóstolás. Pisztáciás malacpástétom Malackarajtól, Chili&Vanília sült céklája, bulgurja, Eszter sóletje és rétese, Lila Füge pisztáciás sütije és Lorien paradicsomos marha raguja. A hazahozott madárlátta csomagba még tettünk Limara saját sütésű kenyeréből is. Meggyőző ízutazás volt, igazi kaland, egy esős, színes lufis hangulatos est, és még Angéla is ott volt, akinek a Facebook-on végigszurkoltuk a nyarat a Kistücsökben, még ha személyesen nem is jutottunk el.
Viszont a Blogkóstolóra eljutottunk és reméljük, hogy lesz még kedvük kedvenc gasztrobloggereinknek ahhoz, hogy máskor is főzzenek nekünk...

Nike completed

2010. szept. 5. Nike félmaraton. 2:09:31 (a befutóképen a bruttó idő látható :-)