Tihamérnak teljesen igaza volt - nem aprózom el az életem, a tegnapi Finnországból való hazaérkezés után röpke 1 nap sem kellett, hogy akklimatizálódjam a hazai viszonyokhoz. Eredetileg 3-4 nap átállási időt adtam magamnak, de ááá, nekem annyi idő nem is kell. Vasárnap kicsit borongós, hétfőn már aktív...
A történet egy régi vonat-utazásra nyúlik vissza (Kati és Anikó ezt a részt már hallotta). Egy Pestre igyekvő asszony magyarázta utastársainak, hogy egy nő soha nem unatkozik. Ha azt is gondolná, hogy unatkozik és nincs semmi dolga, nyissa csak ki szépen a ruhás szekrényét, pakolja ki és rakja rendbe, máris akad tennivalója.
Ezzel a magabiztos hozzáállással közelítettem meg én is ma reggel a spájzunkat, hogy ott olyan állapotokat találjak, amelyek arra indítottak, hogy egy egész napot áldozzak kipakolásra, kitakarításra, szortírozásra és visszapakolásra. Igazi magyar asszony-sorsnak érzem az életem - megtalálom a helyem akkor is, ha valami mást gondolnék perspektívaként.
Magyar feleségnek magyar spejzben a helye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése