Miután már csukott szemmel is megtalálom Köveskálon az ABC-t, ahol a híres nagyvázsonyi vajas kiflit lehet kapni, ideje volt felkeresni a Kővirág éttermet is. A település és a környék büszkélkedik egy-két híres hellyel, de valószínűleg a kifli mellett a Kővirág Étterem az a lokalitás, ami legalább egyszer kihagyhatatlan.
A nyár utolsó vasárnapjának délutánjára foglaltunk helyet a Kővirágban, miután jelzem - valahol - egy poros domboldalon leparkoltunk, hogy a közelgő vihar beállta előtt teszteljük a híressé vált éttermet. A parkolás után egy kapuban találtuk magunkat, ahová belépve pont az a miliő (és egy kedves doktorandusz-társam az egyik asztalnál) fogadott bennünket, amire egyszerűen csak úgy vágyik az ember. A XXI. század elejének rusztikus romantikát óhajtó minden életérzése belesűrűsödött ebbe az udvarba - ezt az eklektikát a pincérek is képviselték...
A kis poszt alatti diavetítésben látható néhány olyan fotó is, ami az általunk fogyasztott ételekről készült - és bár sejtem már, hogy ez a szösszenet nem egy kimondott étteremkritika, de azért megérdemli az étterem, hogy elmondjuk róla, rendben volt a konyhájuk! Ötletes, nem hivalkodó, bár változó adagú,, de különleges, az idény jellegét abszolút figyelembe vevő konyháról van szó. Mivel én itthon alapvetően vidéki jelleggel főzök, ezért számomra nem az egzotikum (volt, akinek igen :-) kategóriájába tartozott a választék, de a maga stílusában nemes és finom volt minden. Egy nagyon extra különlegesség azért volt, ez pedig az aperitifként általunk fogyasztott bor volt, kovászos uborka lével felöntve... Igen, nagyon finom! :-)
A hely hangulatára visszatérve a fotók remélem mindent elmesélnek majd arról, hogy mire is vágyunk akkor, amikor a világtól távol, egy csendes kis udvarban megbújó éttermet választunk ki úticélul. A Kővirág megfelelt ennek az álomnak és elvárásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése