Izgalmas kihívás az embernek életében először Katalin-napot ünnepelnie. Mivel a családban a női nevek messze állnak a mainstream-től, így a szűk családi körben egyetlen Katalin sincs. Ezért vannak a jó barátok (hadd idézzem MP-t), hogy ők legyenek a Katalinok. A blog lelkes olvasói könnyen kitalálhatják, hogy melyik Katiról is van szó (Isten éltesse újra)!
Az ünnep színhelye a Monortól nem messze található Nádas fogadó, amiről helyi viszonylatban csak annyit gondoltunk, hogy van. Közeli szemlélődőként azonban egy kellemes, modern, egészen meglepően jó konyhával dizájnolt éttermet találtunk. Nyáron még tó és terasz is van hozzá. Kedves társaságunk először csak a saját tányérjából evett, rendkívül kulturált módon, villa hátára púpozva a köretet, majd a desszert végére az előttem lévő tányérban landolt az villák-kanalak fele és senki sem panaszkodhatott, hogy nem kóstolhatta meg az összes rendelt édességet...
És még lábjegyzetben jegyezném meg, hogy ún. Torkos Csütörtök akcióban voltunk itt, féláron, ami állítólag minden hónap utolsó csütörtökét jelenti. Szerintem még megyünk.
2 megjegyzés:
Örülök, hogy elmentünk, örülök, hogy veletek lehettem, örülök, hogy finomakat ettünk! A sütőtökös ravioli örök barátságot kötött a gorgonzolás csirkével, ellenben a vodkás citromhab eléggé nehezen jött ki a padlizsánkrémes paradicsomcsodával.Sajnos a hasonalvás tegnap éjjel nem ment, de hát tudok én másképp is, úgyhogy simán bevállalom a januári ismétlést!
Kati nap után csak két hónap az Ági nap :-)
Megjegyzés küldése