A vidék bája - a fertőrákosi Ráspi étterem

Így jár az, aki már régóta vágyik a Ráspi kipróbálására: eljut oda. Hétköznap (is) érdemes bejelentkezni, még ha egyedül is ülsz az étteremben. Na jó, a pároddal, férjeddel, szerelmeddel, anyukáddal. Én a férj-variációt választottam, születésnap és házassági évforduló kapcsán.

Szóval Ráspi, csütörtök este. Beültünk a házba, hadd próbáljuk ki ezt az életérzést. Enni sokat nem ehetünk (fényevők lévén), ezért tudtuk, hogy nagyon boldogok leszünk visszafogott, megosztott adagokkal is (spórolásról nem merek ebben a kontextusban beszámolni, olyan ciki :-). A benti hangulat igazán eklektikus - antikos, rusztikus, kinek mi jön be, én régebben imádtam az ilyeneket, csak három gyerek mellett győzött a praktikum, IKEA rulez. Mondjuk pont ezért esik jól a szemnek az ilyen polgári-paraszti eklektika.

Előétel vaddisznópofa falatok gombával, előtte amuse bouche-ként tepertőkrém házi kenyérrel. Kedves gesztus, finom ízek, a vaddisznó és a gomba puha és friss. Főételként báránycsülök és a magyar valóság kipróbálása jegyében marhapörkölt. Mindkét íz az előételként már megkóstolt természetességet képviselte - az volt, ami. A fűszerezéssel nem az ízek elnyomását, hanem "társítását" érték el. A vacsorához felszolgált kékfrankos zseniális volt...

Dessszertként ezek után már csak túrógombócot rendelhettünk - ilyen előzmények után furcsa lett volna egy más ízvilág kipróbálása - ugyanis egyre erősebbé vált "a vidék bája" atmoszféra. Minden étel természetes és otthonias ízű volt (elnézést azoktól, akik esetleg értenek a gasztro-kritikához és fejüket fogják - én nem értek hozzá, de ez nem is baj).

Most az este legvégére térek rá - sikerült ugyanis magával az étterem és pincészet tulajdonosával is beszélnünk, bár nem terveztük, de így alakult. Ugyanis a vidék bájához hozzátartozott "Ráspi úr" kutyája is, aki többek szerint állandó vendége az étteremnek, bár először azt gondoltuk, hogy csak a mi vacsoránk véletlen látogatója. A 112 éves kutyus már nem fiatal, és egyébként is kutya, ezért hát én nem gondoltam, hogy egy ilyen étteremben neki helye lenne. Szóval ezt a kedves tulajdonossal is megbeszéltem, akin látszik, hogy éttermét, borait, családját (a sorrend nem mérvadó) és kutyáját is igen szereti, és meg van hozzá az az egészséges önbizalma és sikerélménye, hogy ezt vendégeivel is elfogadtassa. Nos, az eredmény nem ennyire egyértelmű, én azért továbbra sem gondolom, hogy ez így helyénvaló lenne. Minden tiszteletem kedves "Ráspi úrnak", gratulálok az eredetiségéhez, eredményeihez, étterméhez, boraihoz, családjához - de a kutyájához  az étteremben inkább nem...