Az én történetem: 1978/79-től, egy, a Párisi udvarban rendelő fogorvoshoz hordtak a szüleim fogszabályozásra. Szörényi Leventét láttam ott többször is. Mi vidékről jártunk fel, nekem a Felszab tér, a Párisi udvar, a Haris köz, a Váci utca mind-mind mesebeli helyek voltak. A Mézesmackót soha nem fogom elfelejteni, nekem vidéki gyereknek az maga a Kánaán volt.
Majd gimibe a Reáltanoda utcába jártam - mondanom sem kell, hogy mit jelentett a Dzseg (Jégbüfé), a Bölcsészkar menzájára jártunk, a fél életünket ott éltük le. Én nem a kommunizmust sírom vissza, de azt a békét és korabeli romantikát igen. Így retrospektív tényleg annyira mesés volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése