Ebből a hétfő estéből senki nem nézte ki ezt a fejleményt. Esti hazatérés, gyönyörű fehér doboz vár zöld karácsonyos szalaggal összekötve. Neked küldik - mondja anyukám. Először csak sejtés, de utána már tudom. Megérkezett. Itt van. Igen, a macaron, társaival egyetemben. Egy belvárosi hotel cukrászatából, Mázás István cukrásztól. Köszönöm-köszönöm-köszönöm!
A híres (Dining Guide által is dobogós) macaron olyan, amilyen az igazi macaron. Csodálatos, roppanós, finom, benne nem tolakodó krém, és amit igazán szeretek a macaronban, hogy az íze valami varázslat folytán napokig az emberrel marad. Mármint velem, mivel erre nagy szükség lesz, mert elfogyott a macaron és a többi finomság is, pedig olyan nagy segítségem nem is volt hozzá. De Pistinek ne mondjátok el, hogy egy órán belül elfogyott! Legfőképpen azért tartott ki addig is, hogy lefotózhassam.
2 megjegyzés:
Ági,most aztán teljesen összezavarodtam...Egyrészt
a csokis torta és a macaronok között már kedvem sincs a futásra gondolni.Nagyságrendekkel jobban szeretem a sütiket, mint a kilométereket róni és egyre jobban erősödik bennem az érzés, hogy ezzel te sem vagy másként.Másrészt...Mi lesz a csini ruhákkal és a táncelőadással?Szerdán futnunk kell.Punktum.
Hát, az élet tele van paradoxonokkal :-) Tudod, szerdán addig futunk, amíg le nem fogyok :-))))
Megjegyzés küldése