... békacombot ropogtatott ...

Nem, ez nem vicc :-)!

Múlt csütörtök este valóban békacombot ropogtattam! A Culinaris ízvacsora (cooking show) francia estje egy zseniális gasztronómiai élménnyel lepett meg! Csütörtök délután folyamán már ott tartottam, hogy nem bírok elmenni rá (pedig hogy vártam, alig lehetett helyet szerezni!), beszélni alig bírtam, olyan fáradt voltam a tanítás után. De aztán erőt vettem magamon, hogy háromgyerekes, full-munkaidős, szabadidőben tanítós nőként kicsit "lazítsak." A Perc utcai "konyha" 16 főre volt megterítve, egy kedves hölgy eligazított, hogy melyik az én helyem. Egy másik kedves hölgy ült mellettem, jó volt, hogy bátorított a békacombok láttán :-) Nem egyedül voltam egyedül, ami megnyugtatott. Négy fogást néztünk ill. ettünk végig - a kuriózum a békacomb volt - kíváncsi voltam, hogy lesz-e hányinger, meg nyafi, de a tányéromon pihenő békacombokat, ha kicsit gyorsan is, de bátran elfogyasztottam!

Abban is megnyugodtam, hogy nem vagyok béna szakács, még a japán zsemlemorzsa is ismerős volt, ezért kedvesen vállonveregettem magam. Köszönet hazánk legjobb gasztroblogjainak a tájékozottságomért! A 4 fogás finom és különleges volt, ahogy mondanánk, meg voltam mindennel elégedve, pedig izgul az ember, hogy vajon milyen minőségre fizetett be. Nos, okés volt az étel, látványos volt a főzés, kedves a szakács :-), abszolút kulturált a közönség, az eredmény pedig régóta a legérdekesebb szabad-anya estém!

Békacomb rulez:

N.T. Wright on nasty, anonymous blogging

It really is high time we developed a Christian ethic of blogging. Bad temper is bad temper even in the apparent privacy of your own hard drive, and harsh and unjust words, when released into the wild, rampage around and do real damage. And as for the practice of saying mean and untrue things while hiding behind a pseudonym – well if I get a letter like that it goes straight in the bin … I have a pastoral concern for such people. (And, for that matter, a pastoral concern for anyone who spends more than a few minutes a day taking part in blogsite discussions, especially when they all use code names: was it for this that the creator of God made human beings?)

(Justification [2009], 27)

no one is damned...

No one is damned because he was born into a family in which he never experienced love, and, therefore, could not also understand what the nature of God is. No one is damned because he probably turned against a God in whom he saw only a God of commandments, a terrible tyrant. No one is damned because he was despised, detested, misjudged and inwardly hurt and so revolted against everything, even against God.

Ladislaus Boros

thinking about time

The time is ripe for looking back over the day, the week, the year, and trying to figure out where we have come from and where we are going to, for sifting through the things we have done and the things we have left undone for a clue to who we are and who, for better or worse, we are becoming. But again and again we avoid the long thoughts….We cling to the present out of wariness of the past. And why not, after all? We get confused. We need such escape as we can find. But there is a deeper need yet, I think, and that is the need—not all the time, surely, but from time to time—to enter that still room within us all where the past lives on as a part of the present, where the dead are alive again, where we are most alive ourselves to turnings and to where our journeys have brought us. The name of the room is Remember—the room where with patience, with charity, with quietness of heart, we remember consciously to remember the lives we have lived.

Frederick Buechner

retro kajás blog - harmincon túl :-)

Ajánlom mindenki figyelmébe, aki emlékszik még a télifagyira, a csokis sajtra, a pillecukorra, a habszifonra és társaira :-)

http://retrogastro.blog.hu/

Lady Antebellum

Közeledik böjt...

This CartoonChurch.com cartoon originally appeared in the Church Times and is taken from ‘The Dave Walker Guide to the Church’, published by Canterbury Press.

Januári majális az Ikerfenyőnél

Egy nem túl átgondolt kirándulás közben jöttünk rá, hogy ma délután Pilis lakosságának nagy része az Ikerfenyőnél tölti a vasárnap délutánt. Az emberek szánkóznak. Az idő fenomenális, a hó az eddigi legszebb és romantikus hangulat. Jöjjön néhány fotó. Először az Ikerfenyőnek nevezett jelenségről és rólunk, majd egy kollázs a kirándulásunkról, ami lovasszánon ért véget :-)

következő olvasmány

„Egy napon Hilda sírva jött hozzám, mert a fia már negyedik alkalommal próbált meg öngyilkosságot elkövetni. Elmondta, hogy prostitúcióban, drogkereskedelemben és gyilkosságban is része volt a fiának. Fia „nagy bűneinek” felsorolását azzal fejezte be, hogy leginkább az zavarja, hogy a fia semmilyen kapcsolatot nem akar Istennel. „Mi fog történni a fiammal, ha bűnbánat nélkül fog öngyilkosságot elkövetni és semmit sem akar Istennel kezdeni?” – kérdezte.

Mivel abban az időben az Istenről alkotott képem a Jó Öreg George Nagybácsi volt, azt gondoltam: „Isten bizonyára a pokolba küldi a fiút.” De nem akartam Hildának ezt mondani. Örültem annak, hogy sok éves teológiai tanulmányok megtanítottak arra, hogy mit tegyek, ha nem tudom a választ egy bonyolult teológiai kérdésre: kérdezzük meg a másik személyt, vajon ő mit gondol?

„Nos” – válaszolt Hilda, „azt hiszem, hogy ha az ember meghal, Isten ítélőszéke elé kerül. Ha jó életet éltél, Isten a mennyországba küld. Ha rossz életet éltél, Isten a pokolba küld.” És szomorúan így fejezte be: „Mivel a fiam ilyen rossz életet élt, ha bűnbánat nélkül hal meg, Isten biztosan a pokolba küldi.”

Bár hajlottam arra, hogy egyetértsek vele, mégsem akartam azt mondani, hogy „Igen Hilda! A fia bizonyára a pokolra fog jutni.” És újra hálás voltam teológiai tanulmányaimnak azért, hogy egy második stratégiát is megtanítottak nekem: ha nem tudod, hogyan oldj meg egy teológiai problémát, engedd, hogy Isten oldja meg. Ezért ezt mondtam Hildának: „Csukja be a szemét. Képzelje el, hogy ott ül az Isten ítélőszéke mellett. Képzelje el, hogy a fia ezekkel a bűnökkel és bűnbánat nélkül halt meg. Éppen most érkezett meg az Isten ítélőszékéhez. Szorítsa meg a kezem, ha maga elé tudta képzelni ezt.”

Néhány perc múlva Hilda megszorította a kezem. Leírta nekem az egész ítélet jelenetet. Akkor megkérdeztem tőle: „Hilda, hogyan érzi magát a fia?” Hilda így válaszolt: „A fiam magányosnak és üresnek érzi magát.” Megkérdeztem Hildától, hogy mit szeretne tenni. Ezt mondta: „Át akarom ölelni a fiam.” Felemelte a karját és sírni kezdett, amint elképzelte, hogy szorosan magához öleli a fiát.

Végül, amikor befejezte a sírást, megkértem őt, hogy nézzen Isten szemébe és figyelje, hogy mit akar Isten tenni. Isten lelépett trónjáról, és ahogyan Hilda is tette, megölelte Hilda fiát. És ők hárman, Hilda, a fia és Isten, együtt sírtak és szorosan ölelték egymást.”

(részlet a könyvből)

Köszönöm a névnapi köszöntéseket!

Már a születésnapom is igen jól sikerült (tavaly nyáron), de ez a mai névnapom is igen kedvesen alakul :-) Köszönöm a sok sms-t, a köszöntéseket, és hadd emeljem ki vizuálisan a legaranyosabbakat.

Az első kép 5 konfirmandus köszöntője, suli után .-) Egy nagy csomag Maoam-mal távoztak, igen elégedetten :-) Húsvétkor is jönnek, megígérték.

Fel fogom még tenni a gyermekeimtől kapott képeket is nemsokára :-) Szóval nagyon köszönöm mindenkinek...