"Az 1987-es Faith George Michael első szólólemeze. Több díjat nyert, köztük az 1989-es Grammy-díjat az év albumáért. Világszerte több mint 25 millió példányban kelt el, a RIAA gyémántlemezzé nyilvánította. A lemez mellé hat kislemez jelent meg, ezek közül az összes bekerült a Top 5-be. 2003-ban 480. lett a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Ez volt az első olyan album fehér előadótól, amely az első helyen debütált az R&B albumlistán."
gondolatok, élmények, tapasztalatok - ahogyan jönnek, amit fontosnak tartok, ami megfog, ami érdekel, ami kicsit emlék is...
Karácsonyi prédikáció
„Íme,
a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” – amit az jelenti:
Velünk az Isten.
Máté 1,23
Otthon
mindent előkészítettünk, hogy 3 éves gyermekeinkkel együtt meggyújthassuk a
gyertyát az ádventi koszorún. Nem késtünk el semmivel, gyönyörű koszorú
díszelgett az asztalon, rajta a gyertyák, körülötte a három izgatott gyerek.
Alig várták már, hogy meggyújtsuk az első gyertyát, és a gyertya lángja
hamarosan bársonyos fénnyel lobogott.
Igen
ám, de a gyerekek kitalálták, hogy a legjobb játék az lenne, ha mindjárt el is
fújnák a gyertyát! Nem kellett sok Petinek, és egyetlen fújással máris
elintézte a dolgot. Mindhárman hatalmasat kacagtak. Megpróbáltuk szép szóval elmagyarázni,
hogy az ádvent a csendről, a várakozásról, a kis Jézus születéséről szól, és
ezért ilyenkor nem elfújjuk a gyertyát, hanem énekelünk és imádkozunk a
fényénél. Ők úgy tettek, mintha mindent értenének, de alig gyújtottuk meg újra
a gyertyát, máris három gyerek fújta el versenyezve, hatalmas nevetgélés
közepette.
Na
jó, akkor énekeljünk! Próbáltuk másfelé terelni a figyelmet! Mit énekeljünk?
Legyen az Ég a gyertya ég! Nagyszerű! Elkezdtünk énekelni, és közben csendben
újra meggyújtottuk a gyertyát. A gyerekek énekeltek, már a második, harmadik
versszaknál tartottunk, a gyertya még mindig égett. Mégiscsak jó szülők
vagyunk, sikerült! Csellel ugyan, de ég az ádventi gyertya. Igen ám, de vége
lett az éneknek, és abban a pillanatban a három gyerek visongva, kacagva fújta
el megint a gyertyát! Én győztem, én győztem! – kiabálták, és megint nagyokat
nevettek.
Sóhajtottunk
egyet, aztán beláttuk, hogy végül is nem a külső dolgok a lényegesek! Égett az
a gyertya, ha csak pár másodpercre is. De itt vagyunk együtt három nevető,
hangosan kacagó gyerekkel, és ennél nincs is semmi fontosabb! Hiszen mi mást
várunk karácsonykor, mint a felszabadult közös örömöt, hogy nem vagyunk
egyedül, hogy tartozunk valahová, hogy van, aki szeret minket!
Karácsony ma
Egy
2000 évvel ezelőtti mindent átfordító esemény nyomán kiáltotta bele a világba
Máté evangéliuma, hogy a karácsonyi öröm az ember számára az Istennel és az
egymással való szeretetközösség ünnepe. A családi kapcsolattól az ajtón a másik
embert egy mosollyal előre engedő embereken keresztül minden földi emberi
kapcsolat az Isten szeretetéből erőt merítő kapcsolat, hiszen karácsony öröme
sem más: Isten annyira szeret minket, hogy emberré lett, egészen közel jött
hozzánk, hogy soha ne legyünk, soha ne maradjunk egyedül.
Egymásra
bízott bennünket, hogy túl minden külsőségen, a másik ember fontossá válhasson
számunkra és ez a szeretetközösség személyes életünket és a világunkat is
átformálja.
Az
ézsaiási Immánuel-prófécia nem véletlenül visszhangzik Máté evangéliumában. A
Velünk az Isten prófécia jelentése, hogy a helyére kerülhet minden. Azt, amikor
az életemben, Isten és közöttem, az emberi kapcsolataimban és az engem
körülvevő világban egy új rend lesz.
Mert
felismerem, hogy a gyerekek által kacagva elfújt gyertya fényében minden
értelmet meghaladó szeretettel van jelen az Isten.
Mert
a családomban, minden szeretetre alapuló kapcsolatomban, minden jól működő
diák-, oktatói, munkatársi és baráti közösségben érzem és tudom, hogy attól
működik, hogy jelen van benne Isten.
Mert
amikor azt érzem, hogy a szeretet és odafordulás helyett gyűlölet és
rosszindulat járja át valakinek a szívét, akkor tudok imádkozni azért, hogy
ezekben a helyzetekben is legyen ott az Isten.
Mert
ha hírt kapok egy szerettemről vagy egy közeli ismerősről, hogy beteg és
kiszolgáltatott helyzetbe került, erős lehet a bizonyosságom, hogy nem hagyja
őt sem magára az Isten.
Mert
ha valaki, akit nagyon szeretek, elmegy és Isten kezére kell bíznom őt, akkor
sem félek, mert semmi sem választhat el bennünket az Isten szeretetétől.
Mert
ha a bennünket körülvevő világban háborúról, embertelen körülmények között
szenvedőkről, halálos helyzeteket elhordozókról, kegyetlen és könyörtelen
emberekről hallunk, nem veszítjük el a reménységet, hogy velünk marad az Isten.
Mert
karácsonykor Ő születik meg, maga az Isten jön el közénk.
Ne
féljünk ettől a jelenléttől.
Ne
féljünk attól, hogy kőszív helyett hússzívet ad majd nekünk.
Ne
féljünk attól, hogy megértést, együttérzést, megbocsátást, belátást, értelmet,
empátiát és szeretetet tesz ajándékként a karácsonyfa alá, és ha megízleltük
ennek az ajándéknak az örömét, másra már nem is vágyakozunk tovább.
Mert
„Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” – amit az
jelenti: Velünk az Isten.
Ámen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)