Senki ne ijedjen meg, aki eddig azt gondolta rólam, hogy talán szorult belém valamilyen intellektuális ízlésvilág, hogy mostanra már biztosan elment az eszem (pedig de), mert van az úgy, hogy az ember átadja magát a romantikus kitsch-nek. Teszem ezt mondjuk most azért, mert napok óta arról olvasok, hogy a posztmodern ember hogyan próbálja meg magát a hajánál fogva kihúzni a pokolból, ami persze még mindig nem megy neki egyedül. Ez a mi korunk (is) egy ilyen önmegváltós kor szeretne lenni, és ezek a kedves kis romantikus igazságok ebben támogatnak bennünket. És itt jön őszinteség: néha annyira nem is jönnek rosszul.
Szóval, szoktam emlegetni a következő kis kifejezést: professzionálisan kommersz. Nos, ez ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése