Hajnali INR tépelődés

A Syncumar-on ill. Marfarin-on (én utóbbi) élők kedvenc időtöltése, hogy havonta egyszer egy minél korábbi hajnali órán felkeressék településük orvosi rendelőjét és sorban álljanak egy klassz kis vérvételért. Kevésbé szemfülesek előző napon, vagy amikor háziorvosuk rendel, még elszaladnak egy beutalóért is. A szemtelenek (mint én) nem visznek beutalót, csak megjelennek és vérvételért folyamodnak. Úgy tartjuk oda karunkat, mintha cukrot osztanának, meg sem kottyan egy kis vérvétel, legfeljebb hazafelé szédül meg kezünkben kicsit a kormány, de ugye ezt senki nem veszi észre. 

Manapság már fejlett a labor-technika. Ma  reggel legalább is már csukott ajtó mögött vették a vérem, eddig azért mindig számíthattam arra, hogy a fél falu érdeklődve vesz részt szenvedésemben, és az ajtó mellett sorakozva lesik, mikor fúródik be a kicsi tű vénámba. Egy baj volt csak - mertem ragacsot (leragasztó szalag) kérni az egyébként nagyon szúrós papírra, amit a vérvétel helyére kell sokáig szorítani. Ha nem felejtem el, legközelebb viszek, és leragasztom magamnak...
Lehet, hogy a vért is én veszem le?!

Délutáni kávézó-túra

Az első etap az Európa Kávézó volt Anikóval. A kép annyira nem adja vissza, de a Vígszínház felett egy szivárvány volt látható, egy enyhe zápor kíséretében. A második kép önmagáért beszél - kipróbáltuk Gyurival a Starbucks kávézót is :-) Semmi kellemetlen tapasztalat, fanyalgás-mentes kávézás, megbízható minőség!

GOLDANCE táncbemutató

comments plííííz

Úgy örülök a bejegyzéseiteknek, mint Julie Powell a Julie & Julia filmben, amikor először érkeznek a gasztroblogjára a kommentek. A film erősen ajánlott :-) További párhuzam, hogy mióta már kétszer is írtam a Csillagánizs főzőiskoláról, nagyon sok olvasó érkezik a blogra!

A dédink kertje

A 80 éves dédi még kapálja a kertet. Ma az eső ellenére is körbejártuk, és konstatáltuk vele az eredményeket. Szedtünk piros és fekete ribizlit, még "bengésztük" az epret, volt már lilahagyma is, és kiszedtünk néhány az ősszel elpalántázott fokhagymát. Reménykedem, hogy lesz valamikor padlizsán is, és pepperoni paprika is a palántákból, amiket szereztünk. És el ne felejtsem - van már málna is, hatalmas szemű :-)

A magyar háziasszonyok cukrászati előmeneteléért...

Még soha nem nyomkodtam ki lapzselatint. Még soha nem is láttam. Creme brulée-t csak étteremben ettem, és nem gondoltam volna, hogy a gyermekkori disznópörkölő bonsai változatát akarom majd megvenni, hogy ezzel a furcsa és veszélyes kis tűzpisztollyal akarjak majd roppanós karamellréteget varázsolni a málnás creme brulée tetejére. Persze ilyen édesen sárga mangót is csak valahol Dél-Amerikában ettem, itthon csak a zöldes-bordós teszkós változatot vásároltam még. Sajttorta receptet is még csak a new york-i Zabar honlapján olvasgattam és a bónuszként kapott tokaji aszús fagyi ötlete sem jutott még eszembe soha.

Joggal kérdezheti az olvasó, hogy minek kell a magyar háziasszonynak ennyi flanc? Nem is tudom. Valahogyan belülről jön a késztetés, hogy süssünk-főzzünk, megismerkedjünk különlegességekkel, kipróbáljunk új gasztro-technikákat, és engedjük magunkat néhány órára elvarázsolódni egy bűbáj-konyhában. 

Ez történt tegnap este is a Csillagánizs főzőiskola francia cukrászat estéjén. Mach Tímea "iskola-igazgató" és Ferenczy Hajnal cukrász vezetésével hatan próbáltunk elmélyedni a francia cukrászat rejtelmeiben. Nem volt könnyű dolgunk - hétköznapi konyhai technikákká kellett varázsolni nagyüzemi cukrászati fogásokat. Mindezt három órában, de mégis felvállalva, hogy megláthatjuk, otthon is hogyan  válhat a rohanóssá silányodó ünnepi ebéd néhány órára vendég-marasztaló, ízekkel ismerkedő, időről elfeledkező igazi közösséggé.

Talán ezért feledkezik bele a magyar háziasszony is az igazi mangó sárga puhaságába, a félbevágott vaníliarúd illatába, a málnával átitatott krém lágyságába. Francia, amerikai, német vagy magyar - a lényeg úgyis a saját kezűleg elkészített édes szeretet. Biztosan nem véletlenül ilyen "geil" ez a poszt sem - még reggel is éreztem a tejkaramell illatát...

A KÖZÖS EBÉD

A mai Szélrózsa megbeszélés ebédje... Frissen sült kenyér - még melegen, körözöttes túró, és egy kis menzakaja :-)

rizsföldek a Dolinában

Ma már persze 40 fok volt árnyékban, miközben Anikóval a szerpentint futottuk. Tegnap pedig két vihar között teljesítettük a távot, úgy, hogy a fácános után az úton ömlött a víz, és folyt mindenfelé. A sárban dagonyázva értük el a szerpentint, majd Gábort megkértük visszafelé, hogy rohanjon az autóhoz, ha villámlana :-)

A ceglédberceli palántás

Albertirsáról Ceglédbercel felé autózva az ember egy pillanatra úgy érezheti magát, mintha még a 60-as években lenne. Egy palántát és zöldségeket áruló bódé környéke valami megfoghatatlan miliőt áraszt, és legalább 5-6 éve tervezem, hogy lefotózom. Ennél még fogok jobb képet is készíteni, de most ez is jó lesz :-)

kenyeret sütünk

A képen látható kenyér Fűszeres Eszter receptje alapján készült (blogját lsd. a blogajánlók között). Meglepetésemre igen könnyen és gyorsan készül, és az ikreknek is ízlett!

new design

Már érett a döntés, hogy nyárra szakítani kell a sötét színekkel. Éljen a vidám színvilág! Arról nem tehetek, hogy a sok gyönyörű háttérkép közül én pont ez az angol telefon booth képet választottam. Ez teccett!

Egy történet. Tegnap Gáborért mentünk futás előtt, és a Munkácsy utca sarkán vártuk meg. Egy haverjával érkezett, autóval. Az autón rózsaszín szalag, a ballagások miatt gondoltuk, valami családi buli. Persze azért rákérdeztünk, hogy ki volt ez a srác, és mi ez az ünneplés. A válasz: a barátokkal együtt már napok óta várják, hogy egy kiscsikó megszülessen. Meg is született tegnap előtt. A srác ezért a rózsaszín  szalaggal feldíszített autóval végigjárta a haverokat, és vitt mindenhova örömpálinkát...

... múlik pontosan

The Lutheran World Federation - a communion of churches

Ez nem vicc, ilyen tényleg van :-)

Budai Kapu Étterem Nagykőrös

A ballagás hetében, még mielőtt Gyuri Finnországba utazott volna, a család Nagykőrösre kirándult. Célállomás a Budai Kapu Étterem. Hangulat rendben, vacsora is, de azért ez itt nem egy étteremkritika kérem. Hamisítatlan családi vacsora, kötelező elemekkel. Ezek közül rántott sajt rulez, két diétázó felnőtt kínlódása úgyszintén, fagyi tejszínhabbal a végén. That was the cherry on the cake... A lényeg, hogy szombaton ballagnak az oviból...

A hittanos tanévzáró emlékére

Ezt a gyönyörű csokrot kaptam az ovis hittanosoktól :-)