Tízórai - elnézést :-)


Miután ma mindenki friss tízórait vitt iskolába, vajon honnan keveredett az iskolatáskába ez az antik cucc? :-)

A hónap utolsó napja

Minden eddigi tapasztalattal ellentétben a január sokkal kellemesebb hónap volt, mint az eddigi januárok. Legalábbis sokáig így tűnt, míg nem az utolsó nap valahogyan nehezebbre sikerült.
Az esti macaron-sütés ezt a feeling-et próbálta feloldani. A poén benne nem az, hogy úgy tűnik, van egy recept, ami itthoni körülmények között egészen szép macaronokat produkál, hanem az, hogy ezeket Ziti nyomta a habzsákból a tepsire. Először féltem, hogy ebből mi lesz, de tökéletesen sikerült neki. Nem is értem hogyan. Szóval közös az eredmény. Ezt megkoronáztuk egy közös társasozással is.
Bízom benne, hogy az elvarratlan szálakkal is lesz majd valami, és minden eddigi tapasztalattal ellentétben egészen jó hónap lesz ez a január 2012-ben.
Posted by Picasa

music shelf - Where I felt somethin' die



I let it fall, my heart
And as it fell, you rose to claim it
It was dark and I was over
Until you kissed my lips and you saved me

My hands, they're strong
But my knees were far too weak
To stand in your arms
Without falling to your feet

But there's a side to you that I never knew, never knew
All the things you'd say, they were never true, never true
And the games you play, you would always win, always win

But I set fire to the rain
Watched it pour as I touched your face
Let it burn while I cry
'Cause I heard it screaming out your name, your name

When laying with you
I could stay there, close my eyes
Feel you here, forever
You and me together, nothing is better

'Cause there's a side to you that I never knew, never knew
All the things you'd say, they were never true, never true
And the games you'd play, you would always win, always win

But I set fire to the rain
Watched it pour as I touched your face
Let it burn while I cried
'Cause I heard it screaming out your name, your name

I set fire to the rain
And I threw us into the flames
Where I felt somethin' die, 'cause I knew that
That was the last time, the last time

Sometimes I wake up by the door
Now that you've gone, must be waiting for you
Even now when it's already over
I can't help myself from looking for you

I set fire to the rain
Watched it pour as I touched your face
Let it burn while I cried
'Cause I heard it screaming out your name, your name

I set fire to the rain
And I threw us into the flames
Where I felt somethin' die
'Cause I knew that that was the last time, the last time, oh

Oh, no
Let it burn, oh
Let it burn
Let it burn

quoteshelf

„A képmutatás titka abban rejlik, hogy vágyakozunk jóknak látszani anélkül, hogy megfizetnénk az igazi jóság árát.” 

(Harry Emerson Fosdick)

Hogyan ismétli magát a történelem...

Nem ennyi idős korban, nem ebben a sportágban, de mégis életem két sportegyesülete közül az első megegyezik a kislányom első sportegyesületével. 
És ez eléggé a véletlenen múlt...

Vidéki Larousse - avagy disznótoros képek csak erős idegzetűeknek, de tényleg!

Megtörtént tegnap az éves obligát disznótor. Senki ne gondolja, hogy ez olyan kötelezően letudandó cucc, amin jobb már csak úgy túl lenni. Nem, ez nem az a fajta obligát program. Ez olyan, hogy jó, tényleg jó! Miért? Elsősorban a társaság miatt, ami ugyan alapvetően patriarchális társadalmi tüneteket mutat, de ebben az esetben maximálisan bevállalható :-) Másfelől a Larousse enciklopédia nyugodtan gasztrocikket írhatna róla: ilyen a tökéletes magyar vidéki disznótor.
A fiatal (szintén ikres) böllér meglepő szakmai profizmussal két pillanat alatt szedte szét a disznót - mire én odaértem, már csak az asztalon művészien kipakolt húsok vártak. Majd kolbász, hurka, keverés, kis pálinka, Matyi díjnyertes bora, beszélgetések, antik kék lábos, káposzta, leves, torma, vacsora következtek. Nem, nem ettünk sokat... :-)))
Jövőre Veletek ugyanitt! :-)