Szélrózsa megbeszélés Szarvason - a nem hivatalos képek :-)

Dóri, Erik, Kristóf, Gyuri és én szombaton Szarvasra voltunk hivatalosak, a Szélrózsa Fesztivál munkatársi megbeszélésére. Békésszentandrás előtt kiderült, hogy már a Kis-Balatonnál járunk (köszönjük Kristóf, ezt soha nem feledjük el neked!). Röpke pihenés után wombat-jellel köszöntöttük egymást (más úgysem ismeri ezt a szupertitkos jelet). Az elhangzó előadás után (lesz a gyülekezeti blogon is hivatalos képanyag) ebéd, majd kávézó. Szarvason. Elit hely, ajánlott. Majd a lényeg - terepbejárás, ahonnan időben angolos távozás. Erik, ugye flash volt? :-)

Csillagánizs főzőiskola - édes teasütemények estje

Ma a Csillagánizs főzőiskola által szervezett édes teasütemények est állt a nap fénypontjában. Az est vezetője Juhos József, a Gerbeaud főcukrásza volt, akinek jelenlétében mindenre fény derült ... Például arra hogy ki tud vajat és porcukrot habosítani, kinyomóból tésztát kinyomni, és úgy általában sütni. Nos, főcukrászunk elvitte a pálmát, nekünk a sütés szépségével való szembenézés maradt. Ennek ellenére a kihívásnak jól megfeleltünk, remélem a képek is erről tanúskodnak.

Az édes teasüteményekről még annyit, hogy ezeket általában cukrászdákban, pékségekben látjuk, és valljuk be őszintén, eszünk ágában sincs megsütni őket, ha már ugye kaphatóak. Vajat barnítani a  sütihez, bíbelődni a kis apró sütikkel? Megéri? Nos, az ízeket kipróbálva igen. Bizonyára főcukrászunk jelenléte volt a biztosíték arra, hogy a madeleine, a moszkauer, a frangipane, a vaníliás kiskifli, a néró és társaik olyan finomak lettek, hogy nálam teljes szemléletváltozás állt be. Most jött el igazán a kipróbálás kihívása. Szólni fogok, ha itthon is sikerültek. Ha valaki kíváncsi a Gerbeaud főcukrászának receptjeire, írjon nekem bátran, szívesen adom tovább tapasztalataimat.

És mindenkinek hadd ajánljam örömmel a Csillagánizs főzőiskolát, Mach Tímea vezetésével, profi helyszín, profi jelentkezési ügyintézés, fantasztikus légkör. Csillagos ötös! (www.csillaganizs.com)

prédikáció húsvét után

(elhangzott az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, ápr. 7-én)

1Tim 1,3-11

Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal.  És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott.

Három levél alkotja azokat a pásztorleveleket, amelyeket a hagyomány Pál apostolnak tulajdonít. A gyűjtemény első két levelét Timóteusnak, a harmadikat Titusznak írta Pál. Gyülekezeteket bízott rájuk és mivel a nekik szóló levelekben lelkészi, tanítói és lelkipásztori szolgálatban állóknak írja le tanításait, így egészen konkrétan megszólítva érezhetjük magunkat a Timóteus-levél mai igeszakaszával kezdődő sorozatban.

Mi a levelek általános és a mai textusra vonatkozó célja? Az első keresztyén gyülekezetek számára az igen hamar megjelenő tévtanítások sodrában a tiszta tanítást hirdetni és minden más ott jelenlévő vallási és szellemi áramlattal szemben megadni a keresztyénség speciális arculatát. De több fronton kellett megvívni a küzdelmet – mindenféle akkori tanítás, gnosztikus tanítások, a keresztyénné lett zsidók identitás-alakulásának kérdései keveredtek az új tanításokkal, nem kevés gyülekezetnek okozva ezzel komoly kavarodást és bizonytalanságot.

ha ez egy emlékkönyv is egyben - a gátlásokról

Aki gátlásosként született, az tudja, milyen jó érzés legyőzni a a gátlásokat és felszabadultan élni. Sokáig küzdöttem egyedül ezzel a problémával, de amikor gyerekeim születtek, akkor láttam igazán, milyen nehéz felnőni úgy, hogy örökli az ember a gátlásosságot. Szeretnék a gyerekeimnek segíteni abban, hogy minél több dolgot éljenek meg természetesen, és ne nehezítse meg az életüket a más emberek előtt való beszéd vagy éppen tánc.... mert hogy most erről lesz szó. Egy éve küzdünk azért, hogy az itt helyben működő tánciskolába járjanak a gyerekek. Nem könnyű érzés azt megélni, hogy nem mernek odaállni, másokkal együtt táncolni, felszabadultan örülni a zene ritmusának és a mozgás örömének. 

Most iszonyú jó érzés látni, mintha megtörne a jég... Mindhárman járnak már társastáncra, főleg a fiúk bátrak, de egy kis barátnő segítségével a kislányom is oda mert állni és táncolni. Táncóra után a 4 gyerek a lakásban folytatta a táncot - cha-cha-cha, twist, madison és country. Ritmus, lépések, öröm. Saját magam miatt tudom, micsoda kincs lehet az, ha mindez bennük élve megy tovább, gátlások és félelmek nélkül. Ők megélhetik azt, amiért én egész életemben küzdök, még akkor is, ha nagy küzdelmek árán legalább a mások előtt való beszéd természetes lett és örömöt is jelent...

no man is an island - egy szavazás margójára

John Donne (1572-1631) Devotions upon emergent occasions and seuerall steps in my sicknes - Meditation XVII, 1624:

"All mankind is of one author, and is one volume; when one man dies, one chapter is not torn out of the book, but translated into a better language; and every chapter must be so translated...As therefore the bell that rings to a sermon, calls not upon the preacher only, but upon the congregation to come: so this bell calls us all: but how much more me, who am brought so near the door by this sickness....No man is an island, entire of itself...any man's death diminishes me, because I am involved in mankind; and therefore never send to know for whom the bell tolls; it tolls for thee."

Psychologia popularis

http://index.hu/tudomany/2010/04/11/a_titkosugynokok_megtanulnak_jol_hazudni/

A tápiószelei Blaskovich Múzeum

A minap egy barátok által szerkesztett blogon megfejtettem, hol található egy épület. Nagyon büszke vagyok magamra, mert olyan misztikus az egész - volt egy fotó, pár napig csak néha-néha ránéztem, de nem hagyott nyugodni. Eszembe jutott, hogy hasonlít egy kúriára, amit ismerek, de hát biztosan nem az, mert miért is pont az lenne az. Egyik éjszaka, elalvás előtt még félálomban eszembe jutott a feliratának a szövege: Ápr. 4. MGTSZ. Másnap a blogon a fotóra rákattintottam, és kinagyítva már látszódott rajta a felirat. Az volt az a kúria. Úgy megörültem neki! Én jöttem rá! Jó volt a megérzésem!

(ha valakit érdekel, itt megnézheti: http://www.lslracingteam.blogspot.com/)

Az elmúlt években többször jutott eszembe, hogy ha pénzem lenne, megvenném, és felújítanám. Egy másik ilyen gyönyörű kúria is van Tápióbicskén, arról is sokat álmodoztam :-) Hát valószínű, hogy egyik sem lesz az enyém, viszont van egy kúria, ami mind a mai napig szinte eredeti állapotában látogatható.

A tápiószelei Blaskovich Múzeum az ország egyetlen, a második világháborút berendezésében is sértetlenül átvészelő KÚRIAMÚZEUMA.

Gyermekkoromban nagyon sokszor jártunk ott. Most, amikor felnőtt fejjel újra megnéztem, szinte minden szoba, bútor és festmény ismerősként köszönt vissza rám. Ha belegondolok, ez a kis kúriamúzeum mennyire hozzájárulhatott ahhoz, hogy értékelni tudjam az építészetet, a képzőművészetet, legyen szemem és igényem a szépre (és persze mindenre, ami romantikus :-). Alig várom, hogy újra megnézhessem, olyan mesebelinek látom még most is...

http://www.blaskovichmuzeum.hu/muzeumrol_mult.php

WATCH-SHELF: Brideshead Revisited

Evelyn Waugh regénye a 20. század első felének igazi angolos, oxfordi hangulatába visz vissza. A főhős, Charles Ryder egy második világháborús tisztként emlékszik vissza az emlékezetét soha többé nyugodni nem hagyó emlékekre.  A regény film-adaptációja a nyolcvanas évek elején készült, 11 mini-részből állt, amiket a BBC vetített. Főszereplő Jeremy Irons. A 2009-ben készült új adaptációról túl sok jó kritikát nem lehet olvasni, de biztosan érdemes a két feldolgozást összehasonlítani.

A Granada-produkció jellemzője a regény szövegéhez és cselekményéhez való hűség és a mai szemnek és fülnek talán furcsának ható "lassúság," ami viszont ebben a műfajban elengedhetetlen.

Gyönyörű film...

http://tmagazine.blogs.nytimes.com/2008/07/14/required-viewing-brideshead-revisted/?apage=2#comments

MUSINGS

Szerintem akkor  nagy kihívás új bejegyzést írni, amikor az embernek semmi mondanivalója nincs.  Persze ez így még véletlenül sem igaz - elég sok mindenről tudnék beszélni... Főleg a blog megszületése idején volt jellemző, hogy akkor írtam, amikor ugyan kiírni magamból nem tudtam azt, amit pedig jó lett volna, de legalább az írás ténye megnyugtatólag hatott. Valahogy ez a mai nap és este ilyen. Az írás csupán jelzésértékű...

Márc. 5. péntek este - NŐNAP!

Ökumenikus Női Imanap - klassz. Utána a végére odaérkezett ifis buli - klassz, és még ennél is jobb :-) A képen Cs. Zsolti, én és K. Dani. Tőlük kapott nőnapi rózsát tartok a kezemben! Az élet hálás pillanatai...