Itt az ideje, hogy csokorba szedjem életem eddig legérdekesebb megszólításait. Tegnap teljesen spontán fordult elő, hogy miközben az irodába mentem, egy gyászoló családból egy fiatal fiú megkérdezte: hol van a pap? Mondtam: itt.
De ennél lazább megszólítások is vannak. Pl. a következő: tisztelendő nővérke. Ezt egy igen idős néni mondta, akit felvettem az úton, amikor az orvosi rendelő felé ment.
A minap pedig az eddig még soha nem hallott titulus ért: plébános asszony :-)
2 megjegyzés:
:-)
Maradok tisztelettel: Cilike :-) (Igaz, csak lelkészfeleségként, nem lelkésznőként.)
LOL..
Megjegyzés küldése