István vagyok, árufeltöltő. Ma este a m.-i angolélelmiszeráruházlánc pénztárosa vagyok. Még nem láttam ásványvizet hatos csomagban. Meglepődve veszek észre két citromot egy nejlonzacskóban. Niki, a szomszédos pénztáros abban is segít, hogy az uborkát le kell mérnem. Még bankkártyát sem láttam, főleg csippeset nem. Ezért inkább háromszor megkérdezem, hogy kér-e még a kedves vásárló valamit, ezt még gyerekkoromban a csemegében láttam, hogy így csinálják. Egyébként egy szerethető és kedves árufeltöltő vagyok, ezért este nyolckor az általam kiszolgált és leharcolt negyvenes férfi és nő nem akad ki, hanem irtó türelmesen megvárták, hogy minden általuk vásárolt árucikkre rácsodálkozzam. Ha Niki nem lett volna, még most is itt állnának. A vásárlás végén elnézést kérek, mert én egy árufeltöltő vagyok, aki még csak most tanulja a pénztárosságot. A negyvenes pár elköszönéskor további sok sikert kíván.
2 megjegyzés:
/vigyor
mindez az esélyegyenlőség jegyében :-) A Tesco végre szerethetővé vált :-)
Megjegyzés küldése