Nem, nem tudok franciául. Ezért magyarul kértem a sajttálat, és bár franciául válaszoltak vissza, azért megkaptam. Büszke franciákkal büszkén magyarul nagyon jól el lehet beszélgetni...
A Deák tér szomszédságába költözött a francia utcabál, ami kihagyhatatlan élménynek bizonyult. Annyira, hogy egyedül békávéztam be a Belvárosba hármasikreimmel, akik 6 évesen (na jó, hat és fél) először ültek villamoson, trolin és buszon. Nekik is nagy élmény volt, nekem is. Jövő nyáron meg is ismételjük majd újra. Még jó, hogy a Ferenciek terén Anikó várt bennünket, akinek segítségével a városi séta azért sokkal kellemesebbnek bizonyult a buszozásnál.
Vissza a franciákhoz: tájegységenként igen változatos bemutatkozásban volt részünk. Bor, pezsgő, sajt, bor, pezsgő, sajt volt a felhozatal, egy kis cassis-szal még változatosabbá téve. Egyébként miért is akarnánk többet, ez nem elég? Na jó, volt még süti, quiche, cukorka, és ha elkölthettem volna sok pénzt, nagyon sok jó dolgot vásárolhattam volna. Ez sajnos nem jött össze. De volt még egy kellemes meglepetés: Mirelle és ikerlányai is a délelőtt látogatói voltak és sikerült néhány szót beszélnünk is. (Mirelle blogja a blogajánlók között található!)
Üdvözlöm a franciákat, finom volt a sajttál, egy kis kacsamájas finomságot azért hazamentettem, de a legnagyobb élmény mégis ez az egész nap volt a gyerekekkel. Őket látni és velük lenni felülmúlhatatlan...