A minap egy barátok által szerkesztett blogon megfejtettem, hol található egy épület. Nagyon büszke vagyok magamra, mert olyan misztikus az egész - volt egy fotó, pár napig csak néha-néha ránéztem, de nem hagyott nyugodni. Eszembe jutott, hogy hasonlít egy kúriára, amit ismerek, de hát biztosan nem az, mert miért is pont az lenne az. Egyik éjszaka, elalvás előtt még félálomban eszembe jutott a feliratának a szövege: Ápr. 4. MGTSZ. Másnap a blogon a fotóra rákattintottam, és kinagyítva már látszódott rajta a felirat. Az volt az a kúria. Úgy megörültem neki! Én jöttem rá! Jó volt a megérzésem!
Az elmúlt években többször jutott eszembe, hogy ha pénzem lenne, megvenném, és felújítanám. Egy másik ilyen gyönyörű kúria is van Tápióbicskén, arról is sokat álmodoztam :-) Hát valószínű, hogy egyik sem lesz az enyém, viszont van egy kúria, ami mind a mai napig szinte eredeti állapotában látogatható.
A tápiószelei Blaskovich Múzeum az ország egyetlen, a második világháborút berendezésében is sértetlenül átvészelő KÚRIAMÚZEUMA.
Gyermekkoromban nagyon sokszor jártunk ott. Most, amikor felnőtt fejjel újra megnéztem, szinte minden szoba, bútor és festmény ismerősként köszönt vissza rám. Ha belegondolok, ez a kis kúriamúzeum mennyire hozzájárulhatott ahhoz, hogy értékelni tudjam az építészetet, a képzőművészetet, legyen szemem és igényem a szépre (és persze mindenre, ami romantikus :-). Alig várom, hogy újra megnézhessem, olyan mesebelinek látom még most is...
http://www.blaskovichmuzeum.hu/muzeumrol_mult.php
