A mai nap nagy terve egy félmaraton volt - de 21 km helyett én csak 17 km-t futottam, nem olyan rossz táv az ám! Gábor futótársunk :-) szülinapja alkalmából terveztük és szerveztük ezt a futást, ő és Anikó le is futották, gratulálok nekik!
Nekünk közben hazajöttek szüleimtől a gyerekek, akik nagy-nagy valószínűséggel sok-sok oldalt meg fognak majd tölteni ezen a blog-on is, ugyanis miről szólna az ember élete, ha nem a gyermekeiről :-) Szóval Zita, Dani és Peti ma hazajöttek és újra megtelt a ház élettel, gyerekzsivajjal, rendetlenséggel, huncutkodással és millió-millió szeretetettel...
Ma este ifis farsang is volt, fantasztikusan éreztem magam, sok-sok poénnal fűszerezve. Teszek majd fel képeket :-)
Tartozom még élménybeszámolóval a múlt hét csütörtök délutánjáról, ezt el kell mesélnem. Házi bibliaórát tartottam egy néninél, kb. 25-en voltunk, csúcs létszám! A 84 éves házigazda néni 92 éves nővére a kisszobában maradt, és a Bibliaóra után bementem neki köszönni és kicsit beszélgetni. A néni elmesélte, hogy alig bír felállni, nagyon csúnyán köhögött is, de a legszomorúbb az volt, hogy elmesélte, ő már eltemette férjét, 2 fiát és 1 unokáját is. Egyszer egy rosszul patkolt ló fejbe rúgta, egy más alkalommal pedig egy lovaskocsi kereke ment át a mellkasán... Az egész élete munka és sírás volt, pénze mindig csak arra volt elég, hogy a temetéseket és a koporsókat kifizesse... Hát, nem volt könnyű okosat és vigasztalót mondani ebben a helyzetben. Egyszerűen csak a döbbenet ült rajtam, hogy mi mindent ki kell bírniuk embereknek, 92 éven keresztül is, mi pedig mennyi minden miatt nyafogunk és elégedetlenkedünk! Azért egy kicsit beszélgettünk, megbeszéltük, hogy 2 hét múlva eljövök érte autóval, és elviszem a másik házhoz, ahol a következő találkozó lesz. Ez egy kis perspektívát nyújtott, és végül 3 narancsot nyomott a kezembe, hogy vigyem haza a gyerekeimnek... Nos, a néni hagyott elgondolkodnivalót az életről.
Ma este ifis farsang is volt, fantasztikusan éreztem magam, sok-sok poénnal fűszerezve. Teszek majd fel képeket :-)
Tartozom még élménybeszámolóval a múlt hét csütörtök délutánjáról, ezt el kell mesélnem. Házi bibliaórát tartottam egy néninél, kb. 25-en voltunk, csúcs létszám! A 84 éves házigazda néni 92 éves nővére a kisszobában maradt, és a Bibliaóra után bementem neki köszönni és kicsit beszélgetni. A néni elmesélte, hogy alig bír felállni, nagyon csúnyán köhögött is, de a legszomorúbb az volt, hogy elmesélte, ő már eltemette férjét, 2 fiát és 1 unokáját is. Egyszer egy rosszul patkolt ló fejbe rúgta, egy más alkalommal pedig egy lovaskocsi kereke ment át a mellkasán... Az egész élete munka és sírás volt, pénze mindig csak arra volt elég, hogy a temetéseket és a koporsókat kifizesse... Hát, nem volt könnyű okosat és vigasztalót mondani ebben a helyzetben. Egyszerűen csak a döbbenet ült rajtam, hogy mi mindent ki kell bírniuk embereknek, 92 éven keresztül is, mi pedig mennyi minden miatt nyafogunk és elégedetlenkedünk! Azért egy kicsit beszélgettünk, megbeszéltük, hogy 2 hét múlva eljövök érte autóval, és elviszem a másik házhoz, ahol a következő találkozó lesz. Ez egy kis perspektívát nyújtott, és végül 3 narancsot nyomott a kezembe, hogy vigyem haza a gyerekeimnek... Nos, a néni hagyott elgondolkodnivalót az életről.
A történet úgy folytatódott, hogy az egyik néninek, akit vittem haza autóval, nagyon kényelmetlen volt a műfogsora. Ki akarta venni, de nem nagyon sikerült... küzdött vele, már-már úgy tűnt, hogy segítségre lesz szüksége... de aztán sikerült kivenni, meg is néztük, hogy mi volt rossz rajta :-)))))))))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése