Éljen május elseje Siófokon.
A kultikus Sió-büfé és a kultikusnak egyáltalán nem nevezhető május elsejei vurstli. Siófokon. Éljen a vitorlás kikötő! Képek jönnek.
Vidéki cuki
Nagy bátorságra vall vidéken egy olyan településen új cukrászdát nyitni, ahol már egyébként is van jónéhány. A merészséget még csak fokozza, ha mindez Pilisen történik. Ezért különösen is nagy kaland az, ha az ember ki is próbálja az új cukrászati egységet, egy gumiszerelő műhely és egy kocsma-szerű intézmény által közrefogott lokalizációban (ami egyébként a Nyáregyházára vezető úton van, a pontosság kedvéért, de csak azért...)
Maga a cukrászda-helyiség minimalista dizájnra törekszik, annyit ad, amekkora a helyiség. Ezzel el is mondtam mindent. A sütemény, ill. péksütemény-választék klasszikus, abszolút klasszikus. Kicsit úgy vagyok ezzel, mint a kiscsibék, hogy amikor kinyitják a szemüket, feltétlenül elfogadják azt, akit éppen akkor látnak. Nos, valahogyan így ragaszkodom én a franciakrémeshez, amit ebből a cukrászdából először ettem. Ha már a jó a franciakrémes, én boldog vagyok, és szeretem a helyet.
A franciakrémes egyébként fiatalkoromra emlékeztet - a Jégbüfében volt Pesten ilyen a franciakrémes (most nem tudom milyen), és amikor gimis koromban volt egy kis pénzünk, suli után átmentünk a Dzseg-be (bocsánat, a fonetikus átírásért, én is látom, hogy borzasztó) franciakrémest enni.
Térjünk vissza az új pilisi cukrászdához. Már az útra kihelyezett tábla nagyon kedvesen hívogat. És akkor még nem is beszéltünk a pilisi dizájnnal ellátott mignon-ról, és a Kis cuki feliratúról. Ezek olyan bájosak, hogy tegnapi látogatásom óta nem tudom elfelejteni. Van, akik szerint a házi krémesük és a péksüteményük is nagyon finom, sőt, a joghurtszelet is, sőt, a tiramisu szelet is, ezeket valószínűleg majd ebben a sorrendben kell kipróbálnom.
És akkor adjunk hangot az egyenlő esélyeknek is. Kedves pilisiek! Szeressétek a cukrászdáitokat is! Azt is, amelyikbe eddig jártatok, és azokat is, ahol még nem voltatok! Néha térjetek be egy krémesért, egy mignon-ért, egy péksüteményért - akármelyikbe. Hadd éljenek, hadd működjenek a cukrászdák is, adjanak megélhetést a tulajdonosaiknak, hadd árasszák azt a régi békebeli hangulatot, amit csak egy vidéki cukrászda tud nyújtani.
Mondom ezt én, aki nagyon szívesen sütök itthon is. De tegnap valahogy olyan jó érzés volt a süteményes pult mellett állni, a gyerekekkel együtt bámulni a sütiket és arra vágyni, hogy legközelebb be is ülünk, hadd teljen meg élettel ez a cukrászda is.
Olyan finom, mint a bolti kalács!
Ritkán szoktunk ilyet mondani pl. egy fonott kalácsra, nekem ez a kalács mégis a békebeli, romantikus gyermekkori bolti fonott kalácsok hangulatát idézi. Varga Gábor: Desszertszerelem c. könyve alapján (Kossuth Kiadó) sütöm, általában mindig dupla adagot! Pont belefér még egy gáztepsibe keresztbe, és el is fogy mindig! A recept a 178. oldalán található a könyvnek.
Hozzávalók 1 adaghoz:
250 g búzaliszt (BL 55)
20 g kristálycukor
10 g akácméz (én kipróbáltam hozzá a Golden Syrup-ot, tökéletes azzal is)
fél tojás (ha dupla adagot sütsz, pont egy)
15 g friss élesztő
100 ml langyos víz
30 g vaj (nem margarin!)
3 g só
A kenéshez:
1 tojás (sajnos lesz maradék, fel kell használni valami másra)
egy kis tej
A hozzávalókat egy nagy tálba teszem, de a sót mindig csak a végén teszem hozzá. Tésztadagasztó spirálos géppel egyneműre keverem a tésztát, klassz kis rugalmas alakja lesz és olyan szép sima. Kb. 1 órát letakarva meleg helyen kelesztem, majd sima hármas fonással, vagy kicsit sem bonyolult hatos fonással megformázom. Mindig digitális mérleggel kimérem az egyenlő adagokat!
Amikor kész a fonás, a sütőpapírral kibélelt tepsire teszem. Ráterítek egy vizes konyharuhát (hogy ne ragadjon, amikor leveszem), és még kb. negyedórát kelesztem, szintén meleg helyen, ne legyen huzat a konyhában. Közben 180 fokra (nem légkeveréses) felkapcsolom a sütőt.
Mikor már újra megkelt és a sütő is készen áll, a tojást elkeverem egy kis tejjel és jól megkenem vele a kalácsot. Beteszem a sütőbe, az én dupla adagom kb. 25-30 perc alatt sül szépre.
Kreatívak vagyunk...
A TŰVARÁZS kézimunka-körben mosolygás kísérte a rövidre és sűrűre sikerült sál-próbálkozásomat. Sebaj, már készen is volt a következő ötlet. Táska lesz... Az elkészült mű összeállítása Lasán Zsuzsi gyönyörűszép munkája!
A vidéki Larousse újabb felvonása - disznótor erős idegzetűeknek!
3 éve nincs tél disznótor nélkül. Bizonyos evolúció azonban megfigyelhető - a kezdeti megfigyelő státuszból aktív részeseivé váltunk őseink hagyományának. A disznótor lényegét és fontosságát nem is elemezném, van, akinek a vérében van, van, akinek nincs. Ők még véletlenül se nézzék meg a fotókat! :-)
Akik viszont bírják az ilyesmit, bátran nézegessék tradíció és a posztmodern találkozását egy 2013-as disznótor fotóiban. Szakszerűség, vidámság, tökéletes ízek és családias hangulat. Külön köszönet a házigazda családnak, a böllérnek és segítőjének és mindenkinek, aki itt volt velünk ezen a napon!
Nem mellékes, hogy a gyerekek számára örök emlék és igazi formálódás egy ilyen nap. Részt vehetnek a felnőttek munkájában, megfigyelhetik azt a munkát, ami étket tesz az asztalra, megtanulhatják értékelni az ember ősi feladatát, hogy ellássa magát és gondoskodjon a család mindennapi betevőjéről. Büszke vagyok rá, hogy ezt mi is átadhatjuk gyermekeinknek, hiszen mi is ebben nőttünk fel, ezt láttuk a nagyszülői házban.
A disznótor nem megy ki a divatból. De még hájast meg kell tanulnom sütni!
A kakas
Egyik este igen későn vettük már csak észre a kerítésünkön pihenő kakast, ami éppen a 4-es főút gyér esti közlekedését bámulta. A nézelődés kimenetele Sanyi bácsi kakasára nézve igen kétséges volt, ezért férfiúi segédlettel vissza lett terelve saját kertjébe, ahol egyébként esténként a fenyőfa tetején alszik.
A szicíliai narancs illata
Tavaly nem voltam elég határozott a kérdésben, idén azonban nem hagytam ki a dolcevitakonyha.hu webáruház ajánlatát a frissen érkező, kezeletlen héjú szicíliai narancsról. 10 kg-t vettem, szinte az egészet ma délután dolgoztam fel - háromféle lekvár készült és a héj nagy része arra vár, hogy kandírozott narancshéj legyen belőle.
A narancslekvárok már első kóstolásra is ígéretesek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)