Minden eddigi tapasztalattal ellentétben a január sokkal kellemesebb hónap volt, mint az eddigi januárok. Legalábbis sokáig így tűnt, míg nem az utolsó nap valahogyan nehezebbre sikerült.
Az esti macaron-sütés ezt a feeling-et próbálta feloldani. A poén benne nem az, hogy úgy tűnik, van egy recept, ami itthoni körülmények között egészen szép macaronokat produkál, hanem az, hogy ezeket Ziti nyomta a habzsákból a tepsire. Először féltem, hogy ebből mi lesz, de tökéletesen sikerült neki. Nem is értem hogyan. Szóval közös az eredmény. Ezt megkoronáztuk egy közös társasozással is.
Bízom benne, hogy az elvarratlan szálakkal is lesz majd valami, és minden eddigi tapasztalattal ellentétben egészen jó hónap lesz ez a január 2012-ben.
I let it fall, my heart
And as it fell, you rose to claim it
It was dark and I was over
Until you kissed my lips and you saved me
My hands, they're strong
But my knees were far too weak
To stand in your arms
Without falling to your feet
But there's a side to you that I never knew, never knew
All the things you'd say, they were never true, never true
And the games you play, you would always win, always win
But I set fire to the rain
Watched it pour as I touched your face
Let it burn while I cry
'Cause I heard it screaming out your name, your name
When laying with you
I could stay there, close my eyes
Feel you here, forever
You and me together, nothing is better
'Cause there's a side to you that I never knew, never knew
All the things you'd say, they were never true, never true
And the games you'd play, you would always win, always win
But I set fire to the rain
Watched it pour as I touched your face
Let it burn while I cried
'Cause I heard it screaming out your name, your name
I set fire to the rain
And I threw us into the flames
Where I felt somethin' die, 'cause I knew that
That was the last time, the last time
Sometimes I wake up by the door
Now that you've gone, must be waiting for you
Even now when it's already over
I can't help myself from looking for you
I set fire to the rain
Watched it pour as I touched your face
Let it burn while I cried
'Cause I heard it screaming out your name, your name
I set fire to the rain
And I threw us into the flames
Where I felt somethin' die
'Cause I knew that that was the last time, the last time, oh
Megtörtént tegnap az éves obligát disznótor. Senki ne gondolja, hogy ez olyan kötelezően letudandó cucc, amin jobb már csak úgy túl lenni. Nem, ez nem az a fajta obligát program. Ez olyan, hogy jó, tényleg jó! Miért? Elsősorban a társaság miatt, ami ugyan alapvetően patriarchális társadalmi tüneteket mutat, de ebben az esetben maximálisan bevállalható :-) Másfelől a Larousse enciklopédia nyugodtan gasztrocikket írhatna róla: ilyen a tökéletes magyar vidéki disznótor.
A fiatal (szintén ikres) böllér meglepő szakmai profizmussal két pillanat alatt szedte szét a disznót - mire én odaértem, már csak az asztalon művészien kipakolt húsok vártak. Majd kolbász, hurka, keverés, kis pálinka, Matyi díjnyertes bora, beszélgetések, antik kék lábos, káposzta, leves, torma, vacsora következtek. Nem, nem ettünk sokat... :-)))
Jövőre Veletek ugyanitt! :-)
Senki ne ijedjen meg, aki eddig azt gondolta rólam, hogy talán szorult belém valamilyen intellektuális ízlésvilág, hogy mostanra már biztosan elment az eszem (pedig de), mert van az úgy, hogy az ember átadja magát a romantikus kitsch-nek. Teszem ezt mondjuk most azért, mert napok óta arról olvasok, hogy a posztmodern ember hogyan próbálja meg magát a hajánál fogva kihúzni a pokolból, ami persze még mindig nem megy neki egyedül. Ez a mi korunk (is) egy ilyen önmegváltós kor szeretne lenni, és ezek a kedves kis romantikus igazságok ebben támogatnak bennünket. És itt jön őszinteség: néha annyira nem is jönnek rosszul.
Szóval, szoktam emlegetni a következő kis kifejezést: professzionálisan kommersz. Nos, ez ilyen.
"A healthy adult will not want to miss out on any of the sources of wisdom in the library of human experience." (5)
"Our longing cannot guarantee the reality of a kingdom of love, but our behavior can help it happen." (26)
"An adult faith is an unconditional yes to the givens of life with a commitment attached to each one:
Here on earth all is impermanent, but we are nonetheless passionately committed to the predicaments in the human venture and the thriving of the natural world.
Our plans may go awry, but synchronicity keeps happening, surprising combinations of choice and chance that bring meaning to life events and confirm that our life is about growth through unexpected circumstances and transitions.
Things are not fair here on earth, but we can fight for justice and we will prevail in some way although not always immediately.
Suffering is part of life, but we do have to cause suffering. We do not have to stay in situations that cause us suffering. We can grow in character and compassion when we bear suffering that cannot be avoided.
People are not always loving but we can commit ourselves to love, which is how God is love in this moment of time."
(28-29)
Már gyerekkorom óta tudom, hogy a tatami szélén köszönni kell. A Nobu éttermébe belépő pincér is köszön, majd visszhangzik az étterem a többi pincér és chef köszönésétől. Ez olyan bájos :-)
Most egy kicsit mellőzném a Nobu-hype taglalását, egyszerűen csak elfogadom, hogy én ma este valahogyan ott kötöttem ki. A vacsora szenzációs volt, bár most egy kicsit meg kellene erőltetnem magam, hogy fel tudjam sorolni mindazt, amit ettünk, de elég tisztességesen végigkóstoltunk sok mindent és a képeken azért látszik, hogy nem gulyás volt a menü.
Mivel nem tudtam mi lesz az este kimenetele, ezért kicsit stresszeltem, hogy játszósruhában is el lehet-e menni, de a színvonal hál'Istennek nem azon múlt, hogy én milyen ruhát viselek. (elnézést életem eddigi egyetlen mobiltelós fotójáért, ez volt az a pillanat a Nobu mosdójában, amit nem tudtam kihagyni :-)
Once in a lifetime - egyszer egy életben - mondja az angol, és nekem a Nobu ez most ilyen élmény volt. Köszönöm :-)
As far as my eyes can see
There are shadows approaching me
And to those I left behind
I wanted you to know
You've always shared my deepest thoughts
You follow where I go
And oh, when I'm old and wise
Bitter words mean little to me
Autumn Winds will blow right through me
And someday in the mist of time
When they asked me if I knew you
I'd smile and say you were a friend of mine
And the sadness would be lifted from my eyes
Oh when I'm old and wise
As far as my eyes can see
There are shadows surrounding me
And to those I leave behind
I want you all to know
You've always shared my darkest hours
I'll miss you when I go
And oh, when I'm old and wise
Heavy words that tossed and blew me
Like Autumn winds will blow right through me
And someday in the mist of time
When they ask you if you knew me
Remember that you were a friend of mine
As the final curtain falls before my eyes
Oh when I'm old and wise
Wow, nem is gondoltam volna, hogy egy párizsi cukrászda látogatási javaslat ilyen jól ér véget! Egy vidéki macaron-rajongónak (mint én :-), valóságos csoda ez a kis doboz, amelyben Pierre Hermé macaronjait találod! Hat Hét kicsi csoda, hősies türelemmel körítve, hogy kibírjam az éjszakai fotózásukat úgy, hogy nem falom fel rögtön mindet!
Hát igen, jó tudni, milyen a Hermé macaron. Lelkesedésem fokozódik, tervek születnek, kell mindenkinek egy kis titkos rajongás :-)))))
Minden eddigi tapasztalattal ellentétben a január sokkal kellemesebb hónap volt, mint az eddigi januárok. Legalábbis sokáig így tűnt, míg nem az utolsó nap valahogyan nehezebbre sikerült.
