Már gyerekkorom óta tudom, hogy a tatami szélén köszönni kell. A Nobu éttermébe belépő pincér is köszön, majd visszhangzik az étterem a többi pincér és chef köszönésétől. Ez olyan bájos :-)
Most egy kicsit mellőzném a Nobu-hype taglalását, egyszerűen csak elfogadom, hogy én ma este valahogyan ott kötöttem ki. A vacsora szenzációs volt, bár most egy kicsit meg kellene erőltetnem magam, hogy fel tudjam sorolni mindazt, amit ettünk, de elég tisztességesen végigkóstoltunk sok mindent és a képeken azért látszik, hogy nem gulyás volt a menü.
Mivel nem tudtam mi lesz az este kimenetele, ezért kicsit stresszeltem, hogy játszósruhában is el lehet-e menni, de a színvonal hál'Istennek nem azon múlt, hogy én milyen ruhát viselek. (elnézést életem eddigi egyetlen mobiltelós fotójáért, ez volt az a pillanat a Nobu mosdójában, amit nem tudtam kihagyni :-)
Once in a lifetime - egyszer egy életben - mondja az angol, és nekem a Nobu ez most ilyen élmény volt. Köszönöm :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése