Nem tudom ki nyúlhatott most hozzá, de mióta költöztünk, itt
ül méltóságteljesen a hálószoba komódjának tetején Micimackó, néhány iratokat
tartalmazó doboz társaságában. Micimackó jó nagy, tulajdonképpen nem is
emlékszem rá, hogy miért tettük ide, valószínűleg nem akartam nagyon mélyre
elsüllyeszteni, aztán itt ragadt a szobában, trónol az életünk felett, na ő
aztán dokumentálhatná ezt a pár évet. De lehet, hogy nem Micimackó a legjobb
alany erre. Ő szerintem csendben itt elüldögél, maximum a mézet hiányolja, mit
is érdekli őt hogyan és miért került ide.
Régebben nagyon sokszor látogattam idős embereket. Még a
közös életüknek együtt örülő házaspárokat vagy éppen özvegyen maradt
asszonyokat, férfiakat. Mint lelkészt, szívesen invitáltak a nagyszobába.
Legalábbis először mindig oda kellett bemenni, aztán jöhetett a konyhában való
ücsörgés, amíg ránk nem homályosodott a nap vége vagy amíg a kávé ki nem hűlt,
mert a történetek a nap múlásánál vagy a forró kávénál is mindig izgalmasabbak
voltak. De először a nagyszobába mentünk be. Lassan, sok-sok nagyszoba után
jöttem csak rá, hogy miért.
A nagyszoba az emlékek szobája. Házassági évfordulók
emlékére kapott óriási megszáradt virágcsokrok, obligát családi fotók a falon
és hát a babák, kisimított szoknyácskáikkal a rekamié közepére ültetve. Ezek a
babák soha nem hiányoztak egyetlen nagyszobából sem. Mindig rájuk mosolyogtam,
kicsit szomorkás mosollyal, mert tudtam, ezekkel a babákkal már nem játszik
senki. Még egyszer utoljára szépen felöltöztette őket valaki, és a rekamié
közepére gondosan odabiggyesztette.
Lassan összeállt a kép a falusi nagyszobákról, az emberi
életek múzeumairól. A kislányokról, akik felnőttek és már soha többé nem
játszanak a babáikkal, milyen ciki is lenne, meg úgyis vannak sokkal menőbb
babák. Már az alvósbaba sem trendi, a mai babák sem lesznek trendik néhány
évtized után. Nagymamává avanzsált anyák rendezgették át a nagyszobát, amit ma
már nem használ senki, legfeljebb házassági évfordulók ünnepére teszik az
asztal közepére a rántotthúsos tálat és a cukrászdából hozott csokitortát. És a
hatalmas virágcsokrot.
A babák pedig még egy darabig ott figyelnek a szoba közepén.
Lehet, hogy egy napon Micimackó is a nappaliba kerül, hogy ne múljon el az
emlékekből minden olyan gyorsan. Mert hogy első szülinapi ajándék volt, akkor
még úgy kellett az apró kicsi kezeknek felkapaszkodni rá és társaira, hogy
elérjék őket. És hát igen, a nagyszülők ajándéka volt. És hogy emlék maradt.
Mert a babák és a Micimackók emlékek, hogy volt minden ember életében egy
aranykor, amikor még volt, aki játsszon a babákkal, a mára megkopott autókkal
és persze Micimackóval.
Micimackó, neked ki állította csáléra a pulcsidat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése