Furcsa élmények: La Praline boulangerie - patisserie

Annyira tetszett a Facebook-on naponta többször jelentkező híradás erről az új helyről, hogy kihagyhatatlannak véltem. Olvastam én, hogy egy új helyen, a Hegyvidék Központban nyílt meg, de hát azt gondoltam, ez biztosan annyira tuti és romantikus, el kell hozzájuk zarándokolni.
Nos, megtörtént. Mivel túl sok helyre nem jutok el, és mindig azt gondoltam, hogy általában jól választok, ezért nagy reménységgel mentünk most is. Sajnos hiba csúszott a számításaimba...
Maga a hely egy kockaépület sarkán, nem túl rusztikus környezetben található. A franciásnak mondott enteriőr stílusnál azt vártam, hogy majd (méltán) híressé vált francia cukrászda társához hasonló lesz. Nos, nem, de ez még nem lett volna akkora baj.


Rendelésnél a csábítóan hívogató macaronoknak nem tudtam ellenállni, mert már rég nem sütöttem macaront, és egyébként is obligát módon mindig ki kell próbálnom, akárhová megyek. 


Rendeltem még croissant, kacérkodtam mellette a csokis párnácskával is, de a croissant mellett döntöttem. A férjem Éden szeletet kért és két capuccinot. 


Leültünk, de már nem voltam túl boldog (pedig ilyenkor milyen boldog is tudok lenni...) a bejárat és a konyhabejáró mellett meghúzódó, romantikusnak már csöppet sem mondható lokalizációval.
Nemsokára meg is érkezett a rendelésünk. Az egyébként nagyon kedves és barátságos felszolgáló lány valószínűleg kitalálta titkos gondolatomat, mert croissant helyett párnácskát hozott. 


Gondoltam, ez égi jel, most ezt kell itt kipróbálnom. Meg sem néztem mindent alaposan, rögtön fotózgattam a megérkezett rendelést. Beleharaptam a párnácskába, nagy aha-élményem nem volt, de rossznak nem nevezhető. Látszik, hogy szép leveles.


Majd belekortyoltam a forró, illetve nem, hoppá, erősen langyos kávéba. Hú, ez már a második rossz pont, gondoltam, hogy jövünk majd ki ebből? Inkább nézzük a macaronokat, az majd feledtet mindent.


De sajnos nem. A fotók is mutatják, hogy a málnás macaron igencsak átázott darab volt, lapos, összetöredezett. Beleharapva nem érezted először azt a roppanást, majd a finom krémet benne. Átázott volt. Jaj. 


Jöjjön a mangós. Dettó átázott. Vagy fagyasztásból engedték fel, vagy a krém állagának kialakításakor nem jutott a cukrász eszébe Pierre Hermé egyetlen jótanácsa sem.


Szomorú voltam, hogy így kellett eljönnünk. Panaszkodni nem akartam, amit elénk tettek, megettük és kifizettük, de amit a hely ígért, legfőképpen minőség terén, az nagyon nem jött be. A jó fotók és a jó PR mellé bombabiztos állandó minőség is kell ahhoz, hogy ez a hely valaha kult-hellyé váljon.

Nincsenek megjegyzések: