Aki gátlásosként született, az tudja, milyen jó érzés legyőzni a a gátlásokat és felszabadultan élni. Sokáig küzdöttem egyedül ezzel a problémával, de amikor gyerekeim születtek, akkor láttam igazán, milyen nehéz felnőni úgy, hogy örökli az ember a gátlásosságot. Szeretnék a gyerekeimnek segíteni abban, hogy minél több dolgot éljenek meg természetesen, és ne nehezítse meg az életüket a más emberek előtt való beszéd vagy éppen tánc.... mert hogy most erről lesz szó. Egy éve küzdünk azért, hogy az itt helyben működő tánciskolába járjanak a gyerekek. Nem könnyű érzés azt megélni, hogy nem mernek odaállni, másokkal együtt táncolni, felszabadultan örülni a zene ritmusának és a mozgás örömének.
Most iszonyú jó érzés látni, mintha megtörne a jég... Mindhárman járnak már társastáncra, főleg a fiúk bátrak, de egy kis barátnő segítségével a kislányom is oda mert állni és táncolni. Táncóra után a 4 gyerek a lakásban folytatta a táncot - cha-cha-cha, twist, madison és country. Ritmus, lépések, öröm. Saját magam miatt tudom, micsoda kincs lehet az, ha mindez bennük élve megy tovább, gátlások és félelmek nélkül. Ők megélhetik azt, amiért én egész életemben küzdök, még akkor is, ha nagy küzdelmek árán legalább a mások előtt való beszéd természetes lett és örömöt is jelent...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése