Péntek délben hirtelen ötlettől vezérelve elugrottam a gyerekekért az óvodába. Ilyenkor a délutáni uzsonnát haza szoktuk hozni, mert az a legfinomabb. A mai zseniális szendvicshez egy kis csoki is járt. Különösebben nem foglalkoztam vele, csak amikor beszálltunk az autóba, akkor pillantottam rá. Majd újra. És újra. Válság szelet. Még vagy százszor próbáltam értelmezni a pillanatot, majd erőt véve magamon a csokija után üvöltő Peti kezéből még gyorsan kikaptam és gyorsan telefon, fotó.... Azt gondolom ehhez már nincs mit hozzátenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése