Vidéki cuki

Nagy bátorságra vall vidéken egy olyan településen új cukrászdát nyitni, ahol már egyébként is van jónéhány. A merészséget még csak fokozza, ha mindez Pilisen történik. Ezért különösen is nagy kaland az, ha az ember ki is próbálja az új cukrászati egységet, egy gumiszerelő műhely és egy kocsma-szerű intézmény által közrefogott lokalizációban (ami egyébként a Nyáregyházára vezető úton van, a pontosság kedvéért, de csak azért...)
Maga a cukrászda-helyiség minimalista dizájnra törekszik, annyit ad, amekkora a helyiség. Ezzel el is mondtam mindent. A sütemény, ill. péksütemény-választék klasszikus, abszolút klasszikus. Kicsit úgy vagyok ezzel, mint a kiscsibék, hogy amikor kinyitják a szemüket, feltétlenül elfogadják azt, akit éppen akkor látnak. Nos, valahogyan így ragaszkodom én a franciakrémeshez, amit ebből a cukrászdából először ettem. Ha már a jó a franciakrémes, én boldog vagyok, és szeretem a helyet. 
A franciakrémes egyébként fiatalkoromra emlékeztet - a Jégbüfében volt Pesten ilyen a franciakrémes (most nem tudom milyen), és amikor gimis koromban volt egy kis pénzünk, suli után átmentünk a Dzseg-be (bocsánat, a fonetikus átírásért, én is látom, hogy borzasztó) franciakrémest enni.
Térjünk vissza az új pilisi cukrászdához. Már az útra kihelyezett tábla nagyon kedvesen hívogat. És akkor még nem is beszéltünk a pilisi dizájnnal ellátott mignon-ról, és a Kis cuki feliratúról. Ezek olyan bájosak, hogy tegnapi látogatásom óta nem tudom elfelejteni. Van, akik szerint a házi krémesük és a péksüteményük is nagyon finom, sőt, a joghurtszelet is, sőt, a tiramisu szelet is, ezeket valószínűleg majd ebben a sorrendben kell kipróbálnom.
És akkor adjunk hangot az egyenlő esélyeknek is. Kedves pilisiek! Szeressétek a cukrászdáitokat is! Azt is, amelyikbe eddig jártatok, és azokat is, ahol még nem voltatok! Néha térjetek be egy krémesért, egy mignon-ért, egy péksüteményért - akármelyikbe. Hadd éljenek, hadd működjenek a cukrászdák is, adjanak megélhetést a tulajdonosaiknak, hadd árasszák azt a régi békebeli hangulatot, amit csak egy vidéki cukrászda tud nyújtani.
Mondom ezt én, aki nagyon szívesen sütök itthon is. De tegnap valahogy olyan jó érzés volt a süteményes pult mellett állni, a gyerekekkel együtt bámulni a sütiket és arra vágyni, hogy legközelebb be is ülünk, hadd teljen meg élettel ez a cukrászda is.