a golden thread runs through: február 2011

Ma még anonimitásba burkolózva mutatok néhány fotót legújabb kedvenceimről, a 'minigreen' salátákról. Ha bárkinek elmés-epés megjegyzése lenne, addig kérem ne tegye, amíg nem kóstolja ezeket a kis gyönyörűségeket. A minigreen-ek ezen a délután férj tányérjára kerültek, ő nem bánta :-)

A kis növénykék nem is kívánnak mást öntetként, csak egy kis olívaolajat, mert olyan intenzív ízviláguk van, mint egy erőteljes fűszerezésű marhapörköltnek. Na jó, ez így kicsit túlzás :-) De tényleg nem olyan saláták, amiket annyira túl kell öntetezni, hogy valami értelme legyen megenni őket, hanem pl. az egyik olyan volt, mintha egy kínai fűszerkeveréket kóstolnék.

Tudományosan majd még visszatérek a minigreen-ek méltatására később (ha engedélyt kapok rá :-)), hátha egy kis fotós dokumentációra is sor kerülhet majd.

Esti vaníliás briós

Limara vaníliás briósa sült ma este nálunk. Érdekes megoldás volt a tésztára kent vaj, amitől foszlós lett a tészta. Az első négy darab pillanatok alatt fogyott el, de a fotókhoz a brióst a második adag sütésből kaptam ki. Ezeket már felvert tojással kentem meg, nekem a vaj az első adagon nem nézett ki olyan jól, mint a fényes tojásos kence. Cukorral is megszórtam sütés előtt, sőt az egyiket kevés mandulával is...

Néhány péksütis posztom hatására többen kérdezték mostanában, hogy gyerekek, gyülekezet, tanítás és tanulás mellett hogyan van időm ezekre. Nos, 1. a gyerekeket etetni kell, és nagyon szeretném, ha felnőttkorukba ők is elvihetnék azt az élményt, hogy együtt várjuk a frissen sült zsemlét, brióst vagy akármit. 2. Ezeket a péksütiket tényleg nagyon rövid idő alatt el lehet készíteni, ennyi bőven belefér egy esti családi programba. Kihozhatja a gyerek a füzetét vagy könyvét a konyhaasztalhoz, számolhatjuk együtt a matekot, de ha kész van már a lecke, akár segíthet is. Csodacsalád vagyunk - évente egyszer :-)

Győzike az üvegtigrist keresi a szentivánéji erdőben

Vannak magyar csodák. Magyar musical, én így szeretlek... Igaz, hogy kötéltáncon egyensúlyozol a bulvárkultúra és hochkultúra tengelyén, de legalább megpróbálod. Érezni erőfeszítéseid közben, hogy ide és oda is kileng a kötél, de te végigmégy rajta. A gigászi küzdelem végére még katarzist is hozol, hogy a közös harcban úgy érezzük, együtt győztünk.

Shakespeare forog a sírjában, hol sírva, hol nevetve. De mint a nagy tragédiák és a finom utalások mestere, végül is megpihen porladó csontjai között. Nem bánja ezt a feldolgozást sem. Ő is kiszólt volna a Győzikéknek, a fapumás büféseknek, a mittudoménmégkiknek, még ha rosszallóan is pislog, ha a finom erotikát a bulvárkultúra csúnyán be is nézi. Ezen a vonalon együtt érzek vele, szomorúan kérdezve, hogy a huszonegyedik századi rendező a finom ízlését miért húzta le a wc-n.

Worldmusical-nek titulált produkció az Operett Színház Szentivánéji álma. Egy bazi nagy roma lagzi, rap-szólók, tangók, áriák, világzenei dallamok közepette. Stílus stílus hátán, néha döcögősen egymás után következő jelenetekkel. A színpadi tömegjelenetek után hálásak vagyunk az egy-két szereplős fázisokért, amikor is tudhatjuk, kik állnak velünk szemben. Hálásak vagyunk a követhetőségért. Legjobbjaink néha úgy ugrálnak a színpadon, mintha még mindig azt gondolnák, hogy ettől színház a színház. Könyörgöm, nem. Várunk a nagy áttörésre, a második felvonás elején kétséges, meglesz-e.

És a darab végére megérkezik a katarzis. Akiknek kell, odateszik magukat, hangjukban és táncukban valódi produkcióra emelve Shakespeare alkotását. Szentivánéji álom lesz a magyar musical produkciójából. Szabó P. Szilveszter és Janza Kata beleénekelték a darabba a katarzist. Shakespeare mosolyog újra, kedvesen tapsolna, ha még tudna.

A magyar közönség hálás közönség. Totál standing ovation-t produkál, jóleső érzéssel tapsolunk a darab végén, elég sokáig. De kell is, mert olyan hirtelen ért véget a darab, hogy egy snassz tapsolástól erős hiányérzetünk támadt volna. Így viszont lelki szemeink előtt villog a "megérte" felirat. Ebben a boldog örömben térünk haza, és mi pórnép, vágyakozunk Szabó P. Szilveszter hangja és a többi tehetséges fiatal musical-művész produkciói után.

Magyar musical, én így szeretlek...

Operett Színház - Szentivánéji Álom

Kánya Emília: Réges-régi időkről

Egészen megindító, néha könnyeket előcsaló életrajzi regényt olvastam a napokban. Kánya Emília, a XIX. század kevéssé ismert, de mégis jelentős evangélikus nőalakja saját élettörténetét írta meg idős korában, visszaemlékezés formájában. Életrajzi regényének megindító és döbbenetes vonásai vannak. Mesebeli gyermekkora, és szépre és jóra való fogékonysága után a szelíd és a művészetekben örömét lelő leány viszontagságos házasságot, gyermeknevelés és nélkülözést élt meg. Életének részleteiről hol bővebben, hol egészen szűkszavúan olvashatunk. Az öröm, az anyai büszkeség, az írói és szerkesztői úttörő pálya viszontagságai és a korabeli főúri és nemesi társasági élet leírása igen bőséges. A kudarcokról, a fájdalomról, a gyászról szűkszavúan ír - a tények mindent elmondanak, a fájdalom részletes leírása miért is lenne szükséges...

A regényben is megjelenő Insula Lutherana (Deák téri evangélikus templom és a hozzátartozó parókia és gimnázium) leírása persze megdobogtatja az evangélikus szívet, nemkülönben a Pilissel, Sárkány Sámuellel kapcsolatos rész, még akkor is, ha Kánya Emília leírásában nem kap túl dicsőséges szerepet eme momentum. De az egész regényben lenyűgöző ennek az asszonynak a műveltsége, a világlátása, a szépre és jóra való törekvése, a gyengeségében is erőssé váló jelleme. Persze korának szülötte,és stílusa talán túl fennkölt a mai olvasó ízlésének, de nem hiszem, hogy ez hibája lenne. Inkább erénye, hogy felvonultat egy olyan panorámát, amelyben a korabeli evangélikus meghatározó egyházi és politikai vezetők szerepet kapnak, és kibontakozik Magyarország történetéből egy talán ismert, de még titokzatos kor, újabb izgalmas részletekkel és információkkal gazdagodva.

Én nem tudtam letenni a könyvet és rajongójává váltam Kánya Emíliának, az 1860-as években meginduló Családi Kör c. magazin szerkesztőjének, egy 8 gyermeket világra hozó anyának, művészi szépségekkel és csúfos kudarcokkal megtűzdelt életének.

Idézetek a könyvből:

... megtanultam az anyaszív csudálatos képességét: minden gyermekének odaadja egész szívét, és mindegyiknek egyforma forró szeretetét. Nem károsodik egyik gyermeke sem. Csudás számtani tétele az anyaszívnek: megosztva is egész marad!

... a nevelésnek is megvan a maga komoly, olykor nehéz oldala is, a gyermeklélek a legnagyobb tanulmány, és nemcsak virágok fakadnak ez úton, hanem tövisek is sebzik ujjainkat.

További linkek Kánya Emíliáról:
Magyar Protestáns Panteon
Kánya Emília emlékei Petőfi Sándorról
Dokumentum-film, melyet azon a napon vetítettek, amikor a könyvet elolvastam :-)

Hamburger-zsemlét sütünk

Ma este hamburger buci sült. Az eredmény a kezdetektől a végéig a fotókon látható. Köszönet Limarának a receptért, az ő blogja valóságos kincsesbánya klassz, kipróbált receptekkel! A bucik sikerét mutatja, hogy a gyermekeimnek is ízlett, ami igen nagy szó!

Itt található a recept: LIMARA PÉKSÉGE