Sopron, október vége felé

Az ünnepeket Sopronban töltöttük. Először is egy Asztali Beszélgetéseken vettem részt, ahol Erőss Zsolt és Sterczer Hilda hegymászókkal az extrém sportokról, az emberi teljesítőképesség határairól beszélgettünk. Nagyon szimpatikus pár és lenyűgöző az, amire képesek.


A soproni napok kihagyhatatlan programja a nagycenki vonatok meglátogatása. Évek óta kötelező program, most is elmentünk. Az állandóan zárva tartott állomás klasszikus zöldre festett ajtajánál mindig készítünk egy csoportképet a gyerekekről. A sorrend Dani, Zita és Peti.

Termésért való hálaadó istentisztelet

Egy újabb szép alkalom: október 19-én tartottuk az évenkénti termésért való hálaadó istentiszteletet, ahol 21 férfi vonult be az istentiszteletre, kezükben a föld termésével, hogy hálát adjunk érte. Engem ért a megtiszteltetés, hogy az istentiszteletet szervezhettem és prédikálhattam. Egy régi fotó tanúsága szerint az 1950-es évekig csak férfiak lehettek a gyülekezet vezetőségének tagjai. Ahogy a világ változik, ma már legtöbbször csak nők járnak templomba. Ezen az istentiszteleten kicsit megemlékeztünk a régi időkről, és egyben újra "hívtuk" a férfiakat az istentisztelet közösségébe. Úgy a szép, ha együtt vagyunk...

PLUS MARATON

Elmondom titokban, hogy okt. 5-én, vasárnap, lefutottam életem második maratoni távját, most 4:37:50-es idővel és nagyon büszke vagyok rá! Két évvel ezelőtt már futottam maratont, akkor sokkal rosszabb idővel :-). Most azonban kifejezetten jól ment a futás, szinte repültek a kilométerek :-), már ha lehet ilyet mondani egy maratoni futásról. De már reggel éreztem, hogy ez az én napom, mert felébredés után ezt mondtam férjemnek: "Na, szaladjunk!"
Vasárnap gyönyörű idő volt egyébként, a rakparton néha fújt a szél, de mégis az egész futás egy gyönyörű emlékként marad meg bennem, mert csak futottam, zenét hallgattam, nem volt a futás közben 'fal' és tulajdonképpen élveztem az egészet. A regeneráció sem tartott túl sokáig, ma este tkp. már teljesen jól érzem magam.